Több mint kétszáz kuruc vitéz haláláról emlékeztek meg Halason

Az 1703. október 5-én zajlott csata emlékére szervezett programok a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum Majsai úti telephelyén álló emlékhelynél kezdődtek, ez az a hely, ahol a feltételezések szerint a véres ütközet zajlott.

– Itt 234 kuruc vitéz és a Rác (szerb) hadsereg katonája esett el, az 1703 és 1711 között a Habsburg önkény ellen vívott szabadságharc idején – kezdte beszédét Téglás László iskolaigazgató. – 1703 október elején kezdődtek a csapatmozgások, a kurucok mintegy háromezer fővel indultak meg Deák Ferenc ezredes vezetésével, Kecskemétről dél-nyugat felé. A császári erőket szintén háromezer főnyi sereggel Szegedről észak-nyugati irányba vezényelte Johannes Kyba. A kurucok Halas határában vertek tábort, ellátásukat a város biztosította. Mivel pontos adatok nem maradtak fenn, ezért a feltételezések szerint a császári erőknek sikerült rajtaütniük a kuruc seregen, és rendkívül véres összecsapásra került sor. A kurucok a meglepetésszerű támadás ellenére is igyekeztek helytállni az ellenséggel szemben, akiknek vezére megsebesült és később bele is halt a sérüléseibe. Az ellenség ezután a kun pusztákat sarcolta, majd pár nap múlva Szeged felé vonult vissza, és ekkor vitték el Halas pecsétjét és az egyik harangját is.

A halasiak a csatatéren maradt 234 katona maradványait egy közös tömegsírba temették a mai baromfi-feldolgozó üzem területén.

A csata egykori helyén az emléktábla mellett egy hársfa is áll, amelyet kilenc évvel ezelőtt hoztak Ónodról.

– A fát az Ónodi Lórántffy Zsuzsanna Honismereti Egyesület, az ottani községi önkormányzat, valamint a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum közös kezdeményezésére ültettük el, mert a történeti kutatások során kiderült, hogy a csatában elesett katonák közül sokan ónodi polgárok voltak – mondta el a megemlékezésen Téglás László iskolaigazgató, aki bemutatott egy három festményből álló képkompozíciót is, amelyet a mostani évforduló kapcsán ajánlott fel az iskola számára a kiskunhalasi alkotó, Vajgel Pál képzőművész.

Hozdik Zsolt római katolikus plébános, kanonok a megemlékezésen a hazaszeretetről és a jövőről fogalmazta meg gondolatait.

– Minden olyan alkalmon, amikor hősi eseményekre emlékezünk, emberekre, akik küzdöttek, vagy akár életüket adták a nemzetükért, fel kell, hogy merüljön bennünk, vajon mi mit teszünk a hazáért, a nemzetünkért és a jövőnkért – erről már Hozdik Zsolt római katolikus plébános, kanonok beszélt a megemlékezésen, aki arra bátorította a jelenlévőket, hogy a szívük mélyén érezzék meg az igazi értékeket, legyen bennük hazaszeretet, és a jövő iránti felelősség.

A csata emlékére 1904. november 27-én avatták fel Damkó József sóskúti mészkőből faragott Búsuló kuruc-szobrát, amelyet egy Hikishc Rezső építész által tervezett talapzatra állították fel a Kossut utcán. Ezen a helyen a Szilády Áron Református Gimnázium szervezett megemlékezést, ahol dr. Téglás Péter nyugalmazott vezető ügyész elevenítette fel a csata részleteit. Arról is megemlékeztetett, hogy az október hónap a kiskunhalasiak számára egy olyan időszak, amely bővelkedik olyan eseményekben, amelyekre kegyelettel és szomorúsággal kell gondolni.

– 1944. október 11-én, a mostani megemlékezés helyszínétől néhány száz méterre a halasi vasútállomáson a német SS katonák százkilencvenhat embert mészároltak le, 1956. október 27-én egy embertelen karhatalom lövöldözni kezdett a város főterén, amelynek két halott és három sebesült volt a következménye. És ne feledkezzünk meg az Aradi vértanúk nemzeti gyásznapjáról sem, amely minden magyar tragédiája volt – hangoztatta Téglás Péter, aki felidézte gyerekkori emlékeit is, mikor a Búsuló kuruc-szobortól alig néhány méterre volt a családi házuk, és valahányszor elment a szobor előtt, megemlékezett a csatában elesettekről.