Századik születésnapján köszöntötték Losonczy Ferencné Máriát

Losonczy Ferencné Mária szellemileg még ma is kiváló állapotban van. Sajnos a hallása, a látása már nem a régi és a járás is nehezére esik, de jókedvét a nehézségek ellenére is meg tudta őrizni.

– Az életemet végigdolgoztam, ezért is viselem nehezen a tétlenséget. Nyolcvanöt éves koromig én főztem a családra, öt évvel ezelőtt pedig a kerti munkára is volt energiám. Manapság leginkább csak tolószékemben üldögélek. Legnagyobb bánatom, hogy a rossz szemeim miatt a legkedvesebb elfoglaltságomnak, a keresztrejtvényfejtésnek sem tudok hódolni és a fakanalat is félre kellett tennem.

Az étvágyam és kritikai érzékem viszont rendkívül jó, így ha idősebb lányom nem találja el az ízeket, nem restellek hangot adni nemtetszésemnek

– mondta el a baon.hu érdeklődésére Losonczy Ferencné.

Mária néni nehéz és küzdelmes életet élt, férje korai halála után egyedül nevelte fel, taníttatta ki gyermekeit, amire nagyon büszke.

– Szegény családban láttam meg a napvilágot, hatan voltunk testvérek. A sok éhes szájat nem tudták betömni szüleim, így édesanyám nővére nevelt fel. Már egészen korán megtanultam, hogy mit jelent a kemény munka, az aratás, cséplés, kapálás. Serdülő lány voltam, mikor az egyik falunkbeli fiú eljegyzett, ám a házasságból nem lett semmi. Jövendőbelimet szülei „lebeszélték” rólam, mert nem voltam elég jó parti számukra.

Az újabb kérőre nem sokáig kellett várnom. A szomszéd fiú gondolt egyet és minden előzmény nélkül megkérte a kezem.

Vízért indultam a kútra, mikor elém állt. „Marika, amikor visszajöttél, mondanék neked valamit”. Mondott is, mégpedig azt, hogy legyek a felesége. A frigy megköttetett, házasságunkból két leánygyermek született – emlékezett vissza Mária.

Losonczy Ferencné hosszú élete során mindig megfogta a munka végét, konyhán dolgozott, takarított, de arra sem volt rest, hogy fuvarozással foglalkozó férjének besegítsen.

– Nyugdíjazásom után sem tétlenkedtem, divatos ruhákat varrtam a fiataloknak, gyermekeimnek, unokáimnak, főztem rájuk. Egészségi állapotom romlásával lendületem is alábbhagyott, bár néhány évvel ezelőtt még nem ismertem akadályt. A minap, ha a lányom engedi, képes lettem volna arra is, hogy a tolókocsiban ülve dobáljam be a tűzifát a tárolóba, mivel nem lehet kapni embert, aki ilyen munkát elvállal. Ha tetszik, ha nem, el kell fogadnom, hogy elszállt az idő felettem. A legnagyobb öröm számomra gyermekeim, unokáim, dédunokáim és ükunokám társasága – tette hozzá mosolyogva Mária néni.

Losonczy Ferencnének két unokája, két dédunokája és egy ükunokája van. A harmadik dédunoka novemberben születik meg. A hétéves kecskeméti dédunoka, Máté látogatását alig várja, aki talán a legkedvesebb az idős hölgy számára.