Ősz elején a párjukat keresik a szongáriai cselőpókok

A szongáriai cselőpók vagyis latin nevén a Lycosa singoriensis hazánk legnagyobb termetű pókfaja. A nőstények akár a 4-4,5 centiméteres testnagyságot is elérhetik, lábaik fesztávolsága pedig meghaladhatja a 10 centimétert. A hímek kisebbek, 2-2,5 centiméter között változik a testméretük – írja a knp.hu.

Leginkább szikes élőhelyeken és kötöttebb homoktalajokon él (így a Kiskunságban sokfelé), de ezek környezetében a kertekben is megjelenhet. Az alábbi példányt, több társával együtt a Péteri-tó kiszáradt medrében sikerült lencsevégre kapni szeptember közepén:

Bár van, akit a hideg ráz ki a látványától termete és szőrös külseje miatt, érdemes közelebbről is megfigyelni ezt az igen impozáns állatot. A farkaspókfélék családjába tartozik, erre utal a szemek elhelyezkedése, amely az egyik árulkodó családbélyegük. A nagyméretű, központi szempár alatt sorban négy apróbb szem, illetve az előtest elülső oldalain egy további szempár helyezkedik el.

Alapszínük általában barna, szürke, az egyes példányok lehetnek sötétebbek és világosabbak is. Hatalmas csáprágóik színe világos vagy sötét narancs, alsó és felső részük fekete. A csáprágók látványa már önmagában figyelmeztető jel arra, hogy a marása rendkívül kellemetlen és fájdalmas (hasonló a lódarázs csípéséhez), de nem kell sem megfogni, sem piszkálni, és akkor biztosan nem éljük át ezt az élményt.

A szongáriai cselőpókot könnyű összetéveszteni a valamivel kisebb pokoli cselőpókkal. Egzakt különbség a térdízület színezete: a szongáriainál mindig fekete, a pokolinál fehér vagy sárga.

Mindkét cselőpók talajba fúrt függőleges lyukakban, üregekben él, a többi farkaspókhoz hasonlóan nem szőnek hálót.

Zsákmányukat lesből lerohanva ejtik el, éjjel és nappal is aktívak.

Életük nagy részét az üregben és annak környékén töltik, ám augusztus vége és október eleje között a hímek párkeresésre indulnak. Ebben az időszakban lehet velük a leggyakrabban találkozni. Párzás után a hímek elpusztulnak, a megtermékenyített nőstények pedig elvermelnek és jövő tavasszal életet adnak utódaiknak. Ivadékaikat gondozzák, az anya az utódait az első vedlésükig a testén hordozza. Valljuk be, bizarr látvány lehet egy ilyen kicsinyeit cipelő pókmama, akit ha véletlenül megzavarunk, az apróságok szanaszét szaladnak róla, majd a veszély megszűntével lassan visszatérnek anyjukra.

A szongáriai cselőpók védett, természetvédelmi értéke ötezer forint.