Nincs ideje unatkozni a szépkorú hölgynek

A szépkorú hölgyet az oklevelek mellett ajándékokkal is meglepte a város első embere. Marika néni Kerekegyházán látta meg a napvilágot. Édesapja vincellér, vagyis a szőlő kezelésével és megőrzésével, illetve a munkák felügyelésével megbízott személy volt az egyik helyi birtokon.

– A hat osztály elvégzése után apám azonnal munkára fogott. Hajnaltól napestig dolgoztam a földeken, hogy megkeressem a napi betevőre valót. A háború után férjhez mentem, frigyünkből négy gyermek született. Párom az erdőgazdaságnál dolgozott, nekem a ház körül jutott munka.

A gyermeknevelés mellett földünkön tevékenykedtem, állatokkal foglalkoztam. Nyugdíjazásom után leginkább az unokák felneveléséből vettem ki a részem.

Dalolni mindig szerettem, így az elsők között csatlakoztam a félévszázados múltra visszatekintő kerekegyházi Tavaszi Szél Népdalkörhöz. A próbákat, a fellépéseket azóta sem hagytam ki, ma is szívesen lépek közönség elé – mesélt életéről Marika néni.

Marika mindig jókedvű és a mai napig tele van életerővel. – Az idő ugyan eljárt felettem, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem bírom annyira a fizikai megterhelést. Bizony a ház előtti járda seprése közben el-elfogy a levegőm. Napjaim nagy része ezért televíziónézéssel, olvasással és keresztrejtvényfejtéssel telik és a reggeli egyórás sétát sem szoktam kihagyni. Soha nem unatkozom, hiszen népes családban élek, kilenc unokám, tizenöt dédunokám van. Nagyon szeretek velük lenni, ami nagy örömet okoz számomra – tette hozzá Marika néni.

Egy könyvtárra való könyvet olvasott ki

Marika néni nagyon büszke tájékozottságára, olvasottságára. Az egyik kórházi kezelése alkalmával „úri asszonyokkal” volt közös kórteremben elhelyezve. Bármi került is szóba, soha nem maradt ki az eszmecseréből. Tájékozottságát látva egyikük meg is kérdezte, hogy milyen iskolát végzett.

– Hat osztályt. Ez volt Marika néni válasza.