Az ötven éve lezuhant MALÉV-utasszállító áldozataira emlékeztek

1971. szeptember 16-án 9 óra 44 perckor Kijev körzetében lezuhant a MALÉV TU-134-es típusú utasszállító repülőgépe, a fedélzetén tartózkodó 41 utas és 8 főnyi személyzet életét vesztette. A gépen utazott egy hivatalos Bács-Kiskun megyei delegáció, melynek az lett volna a szerepe és hivatása, hogy részt vegyen a Szimferopolban előző nap megnyílt, és a megye fejlődését reprezentáló kiállításon.

Velük együtt utazott egy 32 főből és kísérőből álló turistacsoport is – kettő kivételével Bács-Kiskun megyeiek –, akik szintén ebből az alkalomból utaztak el a testvérmegyébe. A repülőszerencsétlenség megyei áldozatainak végső búcsúztatására 1971. szeptember 28-án délután tízezrek részvételével került sor Kecskeméten és a megye más településein. Kecskeméten, a városi köztemetőben huszonhárom elhunyt nyugszik.

A katasztrófa ötvenedik évfordulóján, csütörtök koraeste tartottak megemlékezést az 1972- októberében emelt emlékműnél és az áldozatok sírjánál, harminc-negyven hozzátartozó, leszármazott, valamint több önkormányzati képviselő részvételével.

Verset Pál Attila, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze mondott, tárogatón Szabó Sándor játszott.

– Az emlékmű nem csupán negyvenkilenc ember értelmetlen halálára hívja fel a figyelmet, nem csupán az emberi mulasztás tragikus következményeit mutatja be, hanem annál sokkal többről szól.

Elmondja azt is, hogy az emberi élet véges, a legaprólékosabb, legkörültekintőbb tervezés sem jelenthet védelmet. Ki vagyunk szolgáltatva a sorsnak.

Felhívja a figyelmet arra, hogy hiába hódítottuk meg a világűrt, hiába segítik életünket olyan technikai újítások, találmányok, amelyekről néhány évtizede még csak nem is álmodhattunk, hiába lett sokkal biztonságosabb a világ, és egyre hosszabb az átlagéletkor, nem vagyunk mindenhatóak, nem vagyunk sérthetetlenek. Emberek vagyunk, akiknek úgy kell a végtelenre pillantaniuk, hogy végességüket sohasem felejthetik el – fogalmazott emlékező beszédében dr. Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester, aki elmondta Kosztolányi Dezső Halott beszéd című versét is.

Visszaemlékezett a tragédia előtti napokra Szörényi Mária, aki az IBUSZ dolgozójaként intézte a kiutazó csoport adminisztrációját. A megemlékezés koszorúzással zárult.