Sporttelepet neveztek el Dobos József miklósi testnevelőről

Dobos József Kiskunfélegyházán született. Az általános iskolai tanulmányait itt végezte, majd az országos hírű Kiskunfélegy­házi Testnevelési Gimnáziumban szerezte meg pedagógusi diplomáját.

– Tizenkilenc évesen kerültem a Kunszentmiklósi Állami Általános Fiúiskolába mint kinevezett pedagógus.

Mondhatni már a megérkezésem is sportos volt, hiszen rossz helyen szálltam le a vonatról, és így gyalog érkeztem meg a Felső-­Kiskunság fővárosába. Tanévkezdés előtt elfoglaltam első albérletemet a Szép utcában. A hely nem volt éppen lakájos, de jól elfértem a bőröndöm, a hátizsákom és a biciklim társaságában.

A legnagyobb gondot a fűtés hiánya jelentette, így sokat jártam melegedni a moziba és kultúrházba. Egy évre rá szereztem meg Félegyházán a szaktanítói oklevelet, később a Testnevelési Főiskolán tanultam tovább. Pályám az évek során felfelé ívelt: a testnevelésórák tartása mellett szak­felügyelő, diákotthon-igazgató, majd a városi sportcsarnok vezetője lettem. A napi munkám mellett aktív szereplőjévé váltam a helyi labdarúgóéletnek – emlékezett vissza a tanár úr.

Dobos József nem sokkal azután, hogy megérkezett a városba, céltudatosan foglalkozott a focival. A pályán tapasztalt áldatlan állapotok sem riasztották el a lelkes fiatalembert.

– Amikor kinyitottuk az öltözőt, eldeformálódott focicsukák és egérrágta mezek maradványai fogadtak bennünket. Ennek ellenére tanítványaimmal használni kezdtük az epreskerti pályát. Először osztályok közötti bajnokságokat szerveztem, majd sikerült egy felnőttcsapatot is összeverbuválnom. Kialakultak a posztok, magam eleinte középhátvédként, később középpályásként játszottam. A környező települések részvételével szerveztünk barátságos mérkőzéseket, 1957-ben pedig beneveztünk a járási bajnokságba. Tizenhárom évre rá ezüstérmesek lettünk a megye I. osztály Északi csoportjában, és elnyertük a Legsportszerűbb csapat címet is. Negyven évet játszottam, edzősködtem Kunszentmiklóson, nyolc évet Tasson, kettőt pedig Szalkszentmártonban. A sportág szeretete, a mozgásvágy, a baráti légkör tartott mindvégig a pályán – mondta a kunszentmiklósi sportember.

Dobos József több társadalmi megbízást is elvállalt, közel három évtizedig volt a Kunszentmiklós és Vidé­ke Horgászegyesület titkára.

– Mindig olyan odaadó munkát vártam el magamtól, mint amilyet a szüleimtől, több kiváló tanáromtól, munkatársaimtól láttam. Kötelesség- és hivatástudattal, szenvedéllyel végeztem dolgomat, ahogyan sokan mások is teszik nap mint nap. A legtöbbet a feleségemnek köszönhetem, aki jóban-rosszban ott állt mellettem, mindenben segített, támogatott. Nélküle nem tudtam volna ezeket a sikereket elérni. Tevékenységem jutalma nem maradt el, kitüntetéseim közül a Kunszentmiklósért Emlékéremre, a díszpolgári címre, a Magyar Sportért és az ÁMK Örökös Testnevelője kitüntető címekre vagyok a legbüszkébb, és arra, hogy rólam nevezték el az epreskerti sportközpontot, amihez nagyon sok szép emlék köt. A legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy gyüttmöntből gyüttmaradt kunszentmiklósi lettem – hangsúlyozta Dobos József.

A nyugdíjas testnevelő tanár nyolcvanöt évesen is fitt tudott maradni, akár tíz-tizenöt esztendőt is letagadhatna életkorából. Nagy odaadással és szorgalommal gondozza a ház körüli kertjét. Növényeket termeszt, virágokat nevel. Időnként kicsiny műhelyében dolgozik. A gyerekei, az unokái és a dédunokái gyakran látogatják, és ez nagy örömmel tölti el. Fiatalossága jól lemérhető testmozgásán. A fittség szellemiségében is megmutatkozik, ötletadója, egyben társszerzője a múlt hónapban megjelent Kunszentmiklós 20. századi futballkönyve című, 260 oldalas kötetnek.