Sok fiatalnál lelki problémákat, viselkedészavarokat okozott a járvány

Több helyen is közzétették, milyen problémákat okozott a tanulóknak a bezártság, a digitális oktatás, a közösségektől való elvonás. Ezek között szerepel az alvás- és evészavar, szokatlan fáradtság, tartós szomorúság, üresség érzete, pesszimizmus, agresszió, dühkitörés, motiváció elvesztése a tanulásban, párkapcsolati problémák. Milyen változásokat vettek észre rajtuk a tanárok. Erről meséltek a kecskeméti Kandó középiskola pedagógusai.

A diákok örültek, ha a tanárok beszélgettek velük

– A digitális oktatás során szembetűnő volt, hogy mennyire örülnek a tananyagon kívüli spontán beszélgetéseknek. Érződött, mennyire nagy igényük van arra, hogy a lelkivilágukkal is foglalkozzunk. Ez azonban nekünk, tanároknak is fontos volt, hiszen mi is ugyanúgy egy nehéz élethelyzetet éltünk meg. A vírustól a diákság többsége nem félt, végig védettnek érezték magukat. Ugyanakkor szabálykövetőek voltak – összegezte tapasztalatait Erdős Zsuzsánna tanárnő.

Az online órák tematikáját gyorsan megszokták a diákok. Arra az elején még senki nem számított, hogy ezáltal a pedagógusok bekerülnek némileg a diákok privát szférájába.

– A kamerán keresztül sokszor érdekes élethelyzeteket láttunk – vette át a szót Józsa Gabriella magyartanár. – Milyen az, amikor egyszerre három gyermek más-más ritmusban tanul a szobában. Milyen háttérzajok szűrődnek be, hogyan befolyásolják azok a tanuló figyelmét. Némelyik tanulónak otthoni feladatot is el kellett látni a tanulás mellett, ha már úgyis otthon voltak. Sajnos olyat is láttunk, amikor óra közben lett rosszul a vírustól egy fiú édesapja, akiért mentőt is riasztani kellett. Mindezekre csak érzékenyen, sok-sok empátiával lehet reagálni. Nemcsak az oktatás volt a dolgunk a pandémia alatt, hanem a tanulókkal való beszélgetés, a motiválásuk, hogy legyen kedvük nap mint nap leülni a számítógép elé – részletezte a tanárnő.

A diákok egy része bezárkózva érkezett vissza az iskolába

A dolgozatoktól sem ijedtek meg a diákok.

– Most, hogy visszatértek, nem elsősorban a dolgozatok írásán, a számonkérésen van a hangsúly, de bevallom, a saját osztályommal már írattam szövegértést. Az idei középszintű érettségin kiadott szövegértési feladatlapot írattam meg, kíváncsi vagyok, hogyan teljesítették volna. Ezeket majd közösen fogjuk kijavítani, hogy lássák, milyen feladattípusban kell még fejlődniük – árulta el Józsa Gabriella.

Rokolyáné Pataki Anikó angoltanár úgy tapasztalta, hogy alkatfüggő, kit mennyire viselt meg a járvány. Ez függött például attól, hogy volt-e a családban haláleset vagy beteg, elvesztette-e a munkáját a szülő.

– Amint visszatértünk a jelenléti oktatásba, az első héten érződött, hogy dekon­cen­tráltabbak a fiatalok, bambulnak, ki­estek a ritmusból. Volt, aki teljesen bezárkózva érkezett, a maszk és a haja teljesen eltakarta az arcát, majd néhány nap múlva már csillogott a szeme, és visszatért belé az élet – összegezte tapasztalatát. A tanárnő anyaként is érezte kislányain a járvány negatív hatásait.

– Folyamatosan ügyeltem arra, hogy lelkileg ne sérüljenek, voltak hullámvölgyeink, de szerencsére tudtam kezelni a dolgokat – jegyezte meg.

A másik oldalt is megkérdeztük, néhány diák megosztotta velünk a gondolatait.

Nem mindenkit viselt meg a járvány

Bapcsán Botond érettségiző diák, az iskolai színjátszó kör vezetője őszintén bevallotta, őt nem viselte meg a járvány. Szinte végig aktív volt, a tanulás mellett kézben tartotta a színdarabjaikat, amiket aztán online formában mutattak be. A fordulópont idén márciusban jött el számára.

– Március 15-ére elkészült az ünnepi műsorunk, és utána elhatalmasodott rajtam a tétlenség. Készültem az érettségire, de ennyi. Szörnyű magány tört rám, feszültté tett a bezártság. Aztán egyszer csak az érettségin találtam magam, és újra megelevenedtem. Azóta minden rendben van – vallotta be a fiatal tehetség.

Sokan a bezártság alatt is próbáltak kreatívak lenni és elfoglalni magukat

Kökény Dóra 11. évfolyamra jár, őt leginkább a közösség elvesztése viselte meg. Művészetis diákként azonban a kreatív alkotói munka sokat segített neki.

– A járvány miatt szerintem sok barátság hidegült el. A karantén, majd a digitális oktatás, a kijárási tilalom miatt nemcsak az osztályközösségek szűntek meg, de a baráti kapcsolatok is ellaposodtak. Én is sajnos eltávolodtam a barátaimtól. Nem vagyok bulizós, de a személyes beszélgetések nagyon hiányoztak. Az egyetlen jó az volt, hogy a családommal sokkal több időt tölthettem, és a közös programok még jobban erősítették a szeretetünket. Szerencsére a tanulás nálam jól ment, komolyabban vettem és sokat javítottam is. Amikor visszatérhettünk, az első nap körbeültünk és rengeteget beszélgettünk – mesélte el élményeit Dóra.

A 10. évfolyamos Kanalas Pétert folyamatosan hajtja a tettvágy, nagyon ambiciózus. Így ő a bezártság alatt is próbálta magát hasznossá tenni.

– Engem nem viselt meg a járvány, sőt, sokat tanultam belőle. Egyedül ami gondot okoz, hogy felborult a napi rutinom, és nagyon keveset alszom. Önkéntes munkát is szívesen vállaltam, próbáltam segíteni, ahol csak tudtam. Még tavaly jártam az időseknek bevásárolni, majd később telefonos szolgálat keretében, a járvány miatt bajba jutottakkal beszélgettem, fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt. A pszichológia érdekel, így jó tapasztalatokat gyűjtöttem. Ráadásul egy fia­tal sokkal jobban megnyílik a korosztályának. Több olyan fiatallal beszélgettem, akinek meghalt valakije, vagy elvesztette a barátait, a szüleivel nem merte megosztani titkait, irántam viszont bizalommal voltak – sorolta Péter, aki azon kevés diák közé tartozik, aki a vírussal és a járvánnyal is behatóan foglalkozott.

– Négyéves korom óta érdekel az anatómia, vonzó számomra az orvosi pálya, így folyamatosan kutattam a vírusról és a vakcinákról szóló írásokat, tanulmányokat. Ezzel lekötöttem a szabadidőmet, és bővítettem tudásomat is. A tanárok is mindig tőlem kérdezték, hogy mik a fejlemények, miről mit lehet tudni.

A fiatalok hiányolták a barátaikat, a személyes találkozókat

Zsíros Pétert szintén sok negatív hatás ért, különösen baráti és közösségi oldalról.

– Tavaly nyolcadikosként még nagyon rosszul fogadtam, hogy sehova se mehettem, kegyetlen érzés volt. Nehezen vettem, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, elmaradtak a fesztiválok, és még néptáncra sem járhattam. Felborult a napirendem, az online oktatás egy teljesen más életvitelt igényelt. Idén már, kilencedikesként sokkal rutinosabban fogadtam a megszorításokat, tudtam kezelni lelkileg is – mondta Péter.

Barátnőjét, Bodor Boglárkát tavaly, még nyolcadikosként szintén rendkívül rosszul érintett az ország zárása.

– Emlékszem, végzősként az év elején elterveztük, mi mindent csinálunk majd, aztán nem lett belőle semmi. Borzasztó érzés volt. A bezártságot annyira nem viseltem rosszul, mert szerencsére egy barátnőmre számíthattam. Nagyon örülök, hogy visszatérhettünk az iskolapadba! – tudtuk meg.

Végül Kerékgyártó Zita, 11.-es diáklány osztotta meg élményeit.

– Alapvetően extrovertált, kifelé forduló ember vagyok, de a járványt elég rosszul viseltem, és befelé fordultam. A bezártság, a magány miatt nagyon rosszul éreztem magam. A barátok, a közösség elvesztése szörnyű, a személyes kontaktust nem pótolja a telefon és a net. Hajnalban sokszor felkeltem, nem tudtam emiatt aludni. Ami segített egy kicsit, az a futás volt és a kutyáim.

Borítóképünk illusztráció.