2021.06.01. 17:49
Radics Sándor szerint a fiatalok tarthatják életben a cigányzenét
Nemcsak a hangszere népszerűsítésének elkötelezettje, hanem a zene közösségépítő és gyógyító szerepére is felhívja a figyelmet Radics Sándor. A Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett, Európai Unió nagydíjas mestercimbalmos a Kossuth Rádió Jelenlét című műsorában életútjáról és a zene átörökítésének missziójáról mesélt.
Radics Sándor cimbalomművész tavaly többször is zenélt Kecskemét utcáin
Fotó: Bús Csaba
Sok pályatársához hasonlóan Radics Sándor is zenészcsalád leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Már hét évesen bizonyította, kiválóan ért a cimbalom megszólaltatásához, napjainkra pedig nem csupán hazánkban, hanem nemzetközi színtereken is népszerűsíti a hangszert.
2018-ban Guinness-rekordot állított fel: 650 percet muzsikált Kecskeméten, a bevételt pedig rákos betegek javára ajánlotta fel. Korábban ő maga is súlyos betegségből épült fel, ezért érezte fontosnak, hogy a zene aktivizáló erejével segítse mások gyógyulását.
2019-ben Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetéssel ismerték el munkásságát, tavaly pedig élő muzsikaszóval egy autó platóján zenélve csatlakozott a Maradj Otthon mozgalomhoz. Hitvallása, hogy a zene nemcsak kikapcsol és gyönyörködtet, hanem gyógyít, fejleszt és közösséget kovácsol – áll az MTVA közleményében.
– Az aktív zenélés mellett Kecskeméten, egy hátrányos helyzetű gyerekeknek és fiataloknak fenntartott közösségi házban tanítok cimbalmot. Bár a mai kor gyermekei is nyitottak a zenére és a hangszertanulásra, sajnos sokan nevelkednek szerény vagy rossz körülmények között, ami miatt nincs lehetőségük arra, hogy a család megvásároljon egy cimbalmot, hegedűt vagy gitárt. Nagyon sok tehetséges gyerek van, velük foglalkoznunk kell
– fogalmazott a Jelenlét adásában a mestercimbalmos.
Radics Sándor szerint a cigányzene aranykora véget ért, ugyanakkor azt reméli, hogy sosem hal ki a köztudatból. Saját maga is tapasztalja, hogy az éttermekben évről évre fogyatkozik az igény erre a típusú muzsikára. Bár nem biztos abban, hogy 50 vagy 100 év múlva is munkát adnak majd a vendéglátóhelyek a roma zenésztársainak, kulturális örökségük éltetése és megőrzése az egyik legfontosabb missziója marad.
A beszélgetés ezen a linken meghallgatható.
Borítóképünk archív felvétel.
