Nagyon várják a fellépéseket a kecskeméti zenészek

A napokban Kiss Imrével, az ismert zenésszel, a Dokk Party, a Bor’la Bor, a Toto Tribute és az Abba Tribute zenekar tagjával arról beszélgettünk, hogyan látják ők, zenészek a helyzetüket. Véleményét annak kapcsán összegezte, hogy több zenésztársával éppen a napokban osztották meg tapasztalataikat a veszteségekről és az újrakezdés lehetőségeiről. Így rajta kívül Szénási Pál Bertalan dalszerző-énekes, a Kecskeméti Zenészegylet elnöke, Frankó Zoltán, a Beatangrock Band, H-Turul zenésze, illetve Varga Zoltán, Zolibaba zenész, szövegíró, a Horizont P. tagja meglátását is megosztotta.

– A komoly- és könnyűzenei élet résztvevőit nagyon érzékenyen érintette ez a több mint egyéves leállás, amely karanténba kényszerített legtöbbünket. A bezárkózás, a visszafogottság, az együtt alkotás és muzsikálás hiánya egyre feszítőbb, szorongatóbb lelki hatásokat okozott sokaknál. A pandémia azért pozitív eredményeket is hozott, mert sok új dal született, a régi be nem fejezett műveket sikerült végleges formába önteni és nagyon sok zenemű kapott a stúdiókban hangi és képi formát. Így a felvett videóklipek, hanganyagok száma az elmúlt egy év alatt megkétszereződött – részletezte Kiss Imre.

Az elmúlt egy évben a próbákra nem sok alkalma volt az együtteseknek. Most végre újra próbálhatnak.

– Online nem sok értelme lett volna a próbáknak, de a dalokat mindenki saját otthonában gyakorolta. Így felkészültek vagyunk.

Egy igazi, régi zenésznek annyi tapasztalata, rutinja van, hogy akár több év kihagyás után is ugyanolyan jól játszik. A kéz, az ujjak nem felejtenek, minden mozdulat szinte azonnal visszatér.

A személyes találkozások most már biztonságosak, valamennyien be vagyunk oltva, vagy már túlestünk a betegségen. Annyira hiányoztak már a próbák, hogy azt elmondani sem tudjuk, szavakba se lehet önteni, mennyire boldogak vagyunk – árulta el a zenész.

A világjárvány sajnos nemcsak a hangulatukra, az alkotói munkára nyomta rá a bélyegét. Több társukat is elveszítették. Van, aki a koronavírusban, többen más betegségben hunytak el.

– Kegyelettel emlékezünk azon zenésztársainkra, akiket az elmúlt időszakban krónikus betegség és a gyilkos kór ragadott el közülünk. A legfrissebb fájdalom szívünkben Látó Richárd barátunk, akit néhány hete temettünk el Szabadszálláson. Előtte lévő napokban Varga Sándortól és Várkonyi Andristól kellett búcsúznunk. A közelmúltban Dóra Lajos, Virányi Viktor, Varga Józsi, Papesch László távozott.

A zenészek tele vannak reménnyel, és a jövőre koncentrálnak.

– Az élet nem áll meg. A tragédiák után is menni kell tovább. A fiatal tehetségek jönnek és teret hódítanak maguknak. A nyárra már tervezzük a múlt évben már sikeresen megszervezett Dalszövegíró és dalszerző tábort, amelyet legalább olyan színvonalasan szeretnénk megszervezni, mint tavaly. Jó lenne a városban ismét nyári koncerteket szervezni, várjuk a fesztiválokat, amelyek együtteseinknek a legfőbb fellépési helyszíneket jelenti. Szeretnénk utcazenészekkel megtölteni a várost. Minden olyan helyszínen fellépnénk, ahol az embereket a hosszú, nehéz járványidőszak után lelkileg építeni, lelkesíteni tudjuk. Ha már nem lehet semmi úgy, ahogyan régen, akkor építsünk valami mást, valami újat, valami olyat, ami összehozza az embereket egymással. Mi más lenne erre jobb, mint a zene, az ének. Most újra van remény, hogy visszatérjünk régi életünkhöz, és a zenével segítsük az embereket a tragédiák és a bezártság okozta lelki traumák gyógyulásában. Nagyon várjuk már a találkozást a közönséggel – tette hozzá végül Kiss Imre.