Dombormű őrzi Frankó Endre, az utolsó Puma-pilóta emlékét

A táblaavatón jelen volt ifj. Szentgyörgyi Dezső, a bázis névadójának fia és a dombormű megalkotója is. Kettőjük baráti beszélgetése során fogalmazódott meg a gondolat, hogy a tavaly december 30-án elhunyt Frankó Endre főhadnagynak emléket állítanának. Turi Török Tibor szobrászművész szívesen vállalta, hogy a Szentgyörgyi Dezsőtől kapott fotók alapján készít egy domborművet. Ifj. Szentgyörgyi Dezső pedig megkereste Ugrik Csaba dandártábornokot, a bázis parancsnokát és Kálló Sándor alezredest, a Puma század parancsnokát, hogy együtt találjanak méltó helyet az emléktáblával. Végül a század épülete lett ez, ahol így a jelenkor pilótái nap mint nap találkozhatnak Frankó Endre főhadnagy, Bandi bácsi emlékével.

– Kivételes nap ez a mai, hiszen egy olyan ember emléke előtt adózunk tisztelettel, aki bajtársaival a magyar repüléstörténet alapköveit rakta le az utókor számára. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy fejet hajtunk e kiváló ember nagysága előtt

– mondta a szűk körű ünnepségen tartott beszédében Ugrik Csaba dandártábornok, aki megköszönte mindenkinek, aki szívügyének tekintette a dombormű elkészítését és kihelyezését, és ebben közreműködött.

– Megnyugvással tölt el, hogy ma, egy olyan világban, ahol felborulni látszik az értékrend és az igazi, továbbvivő értékek fölött sokszor elsiklanak, itt Kecskeméten ismét sikerült olyat létrehozni, ami mindenki számára követendő például szolgál. Remélem, hogy ez az emléktábla hagyományt teremt és felhívja a figyelmet az emlékezés fontosságára, ami egyben megmaradásunk záloga is, ugyanis az ember a múltjából táplálkozik. Frankó Endre főhadnagy élete, hivatástudata és bátorsága utat mutat és erőt ad nekünk ahhoz, hogy ott folytassuk, ahol ő abbahagyni kényszerült, és ugyanolyan kitartással és elhivatottsággal szolgáljuk hazánkat, mint egykor ő tette – fogalmazott a bázis parancsnoka. Az ünnepségen Hankóczi Gergely tábori lelkész és a szobrászművész is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.

Hat óra gyakorlórepülés után már éles bevetésekre ment

A második világháború legendás magyar alakulata, a 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály utolsó, bevetésen is átesett pilótája 1923. szeptember 3-án született Egerben. 1939-ben Gyöngyösön ismerkedett meg a vitorlázórepüléssel, majd 1942-ben, érettségi után jelentkezett a Magyar Királyi Légierő kötelékébe. A kiváló öttusázó Szombathelyen, a Horthy Repülő Akadémián kezdte meg tanulmányait, majd 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. A Szent László hadosztályban töltött kitérőt követően 1944. november 30-án helyezték át a Pumákhoz, vitéz belényesi Heppes Aladár alezredes parancsnoksága alá. Itt már a Messerschmitt Bf 109G-vel repülhetett.

A pilótahiány miatt alig hat órányi gyakorlórepülést követően már az éles bevetések vártak rá. Frankó hadnagy összesen nyolc bevetést hajtott végre a Dunántúl, majd a Nyugat felé visszavonuló ezreddel Ausztria felett. Ezeket túlélve 1945. május 5-én, a német–osztrák határ melletti Pockingban esett amerikai hadifogságba.

Budapestre 1945 végén ért haza, három évvel később már az Országos Magyar Repülő Egyesület oktatója volt, itt már katonákat is tanított. 1949-ben nevezték ki az Esztergomi Repülőiskola parancsnokhelyettesének, majd nem sokkal később parancsnokának. Egy évvel később Békéscsabán lett az első oktatóképző iskola tanára, majd a GANZ repülőklub hivatásos motoros repülő-oktatója.

Később gépészmérnöki diplomát szerzett, majd az Út és Vasúttervező Vállalatnál dolgozott mérnökként. Nevéhez fűződik például a budapesti, János-hegyen ma is működő Libegő: nem csak az ötlet volt az övé, de a felvonó fő- és gépésztervezője is volt.

Frankó Endre nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a magyar katonai repülést, a repülőbázisn pedig hazatérő vendég volt. 2007-ben jelent meg az Egy élet viszontagságai című önéletrajzi kötete. A veterán 2016-ban ismét beülhetett szeretett gépe, a „Messzer” fülkéjébe a németországi Messerschmitt-múzeumban. Akkor a másik még élő Puma, vitéz Szentiványi János nyugállományú alezredes is vele tarthatott.