Íjászatban remekel a félegyházi fiatal lány

– Miért éppen az íjat választottad? – kérdeztük a félegyházi Dózsa György Általános Iskola 7. osztályos diáklányától.

– A bátyám, Botond, már korábban tagja lett a Turul Koppány Íjászai Hagyományőrző Egyesületnek, mindig érdeklődéssel figyeltem az edzéseit, és a versenyekre is szívesen elkísértem. Nagyon megtetszett az íjászat, majd kérésemre a szüleim engem is beírattak. Az egyesületet jellemző családias hangulat mellett az íj szépsége ejtett rabul.

– Mikor vettél először íjat a kezedbe?

– Tizenegy évesen kerültem az egyesület tagjai közé, ahol azonnal jól éreztem magam. Úgy érzem, van tehetségem és szorgalmam is az íjászathoz, így már két hónap után indultam versenyen, rögtön dobogóra is álltam, ezüstéremmel a nyakamban.

– Magabiztosan lőttél már az első versenyeden?

– Igen. Sosem voltam az az izgulós, suliban is csak ritkán van gyomorgörcsöm szereplések, felelések alkalmával. Az első íjászversenyem ráadásul egy íjásztábort lezáró megméretés volt, így folyamatos, többnapos gyakorlás után álltam a versenybírák elé. Az ezüstérem nagyon nagy önbizalmat és motivációt adott a további utamon. Úgy érzem, az íjászat az én sportom, és hosszú távon gondolkodom benne.

– Eddig hány versenyen indultál?

– Majdnem húsz versenyen, és szinte mindig dobogóra is állhattam. Jelenleg – koromból adódóan – gyermekkategóriában versenyzem. Aranyéremből van a legtöbb, de bronzból és ezüstből is kijutott. Büszke vagyok minden eredményemre. Szeretem az íjászatot, a vadászreflex-kategória a kedvemre való, a továbbiakban is ebben a versenyszámban szeretnék indulni.

– Van már saját íjad is?

– Igen, egy nagyon szép íjat kaptam, Gyetvai Attila íjkészítőmester külön nekem alkotta meg.

– Kell plusz erőnléti edzéseket venned, hogy sikeres legyél?

– Nincs szükség plusz gyakorlatokra, de minden edzésen elengedhetetlen a megfelelő bemelegítés, főleg a karokat tekintve, melyek jobban igénybe vannak véve.

– Hogyan élted meg, hogy a járvány miatt nem lehetett edzeni és versenyezni?

– Szörnyű volt, nagyon hiányzott. Ráadásul a családommal egy társasház negyedik emeletén lakunk, így még kertünk sincs, ahol magam gyakorolhattam volna. Mindezek ellenére, amikor visszatérhettünk az edzésekre, sikerült elég gyorsan visszarázódnom. A versenyeken pedig újra bizonyíthattam. Alig várom az újabb megméretést, amely e hétvégén lesz, Kiskunhalason.

– Diákként is nehezen viselted az iskola bezárását?

– Főleg tavaly tavasszal. Nagyon hiányoztak az osztálytársaim, és a tanulás is nehezebben volt egyeztethető digitális formában. Most tavasszal már sokkal könnyebben, zökkenőmentesebben működött minden, de azért a közösségi életet semmi sem pótolhatja.

– Az iskolában melyek a kedvenc tantárgyaid?

– A testnevelést, a mozgást nagyon szeretem. Emellett a kémia és az irodalom az, ami közelebb áll az érdeklődésemhez. Ami a továbbtanulást illeti, rendészeti ágazatban gondolkodom, nyomozó szeretnék lenni.

– Mit csinálsz a szabadidődben?

– A szabadidőmet szeretem a barátaimmal tölteni, és sokat olvasok.

Az elmúlt hétvégén is aranyat nyert

Csenge az elmúlt hétvégén is remekelt. Szombaton Sándorfalván, a Sólyom Próba versenysorozat IV. fordulóján vadászreflexíjjal kategóriájában 2. helyezést ért el. Vasárnap Kiskunhalason, a Magyar Íjászok Szövetsége Dél-Alföldi Régió versenysorozat II. fordulójában pedig győzni tudott, és a dobogó legfelső fokára áll­hatott fel.