Összefogott a város a koronavírusban elhunyt kécskei rendőr családjáért

Gyertya ég a tiszakécskei Bugyi család nappalijában április 11-e óta. Lángja halovány fénybe vonja András arcképét, az apáét, aki két hete vasárnap a koronavírus áldozataként, mindössze 36 évesen örökre itt hagyta családját. A feleség, Erika szerelmét, két gyermeke, Bandika és Máté pedig édesapját veszítette el azon a napon; a kécskeiek pedig a rend elhivatott őrét, biztonságuk vigyázóját, a Tiszakécskei Rendőrőrs járőrparancsnokát. Özvegye, Bugyi-Lovas Erika gyásztól megtörve mesélte el annak a több mint egy hónapnak a történetét, míg férje a gyógyulásért küzdött.

– Március másodikán érezte magán először a tüneteket: fájt a háta és fázott. A Covid-gyorsteszt pozitív eredményt mutatott és a hétvégére nagyon gyenge lett a férjem. Két nap múlva már kórházra volt szüksége, mert fogyott a levegője. Mentő vitte a kecskeméti kórházba, ahová még a saját lábán tudott besétálni. Gyógyszeres kezelést kapott, mely hatására kis javulást tapasztalt, de folyamatosan szüksége volt oxigénpótlásra – mondta Erika, aki március 15-én meglátogathatta férjét. Akkor kicsit jobban volt, de pénteken hirtelen elkezdett romlani az állapota és közölték vele, hogy lélegeztetőgépre kell kerülnie.

– Már telefonálni sem tudtunk egymással, annyira nem kapott levegőt a kétoldali tüdőgyulladás miatt, és a szíve is legyengült. Csak írni volt ereje, de ahhoz is ritkán. Az orvosok küzdelme ellenére tovább romlott az állapota és felvették a Városmajori Érsebészetre, ahol műtüdős kezelést kapott. Hamarosan javulás mutatkozott állapotában és levették a műtüdőről. Április kilencedikén még azt mondta az orvos, hogy szépen javul a férjem állapota, de mindenre fel kell készülni, mert ennél a betegségnél egyik pillanatról a másikra változhat az aktuális egészségi állapot. Véralvadásgátlót kapott, de ennek ellenére vérrög alakult ki a tüdejében.

Ekkor telefonáltak a kórházból, hogy menjek be elbúcsúzni, mert nem biztos, hogy tudnak segíteni rajta

– emlékezett vissza Erika a megrázó élményre.

– Miután hazaértünk, délután három órakor hívtak, hogy elment a férjem, nem bírt tovább küzdeni és összeomlott a keringése. Meghalt a vírustól úgy, hogy nem volt semmilyen alapbetegsége – mesélte az özvegy elcsukló hangon.

Erika és András 15 éve ismerték egymást, azóta voltak egy pár, és tavaly november 28-án házasodtak össze. Akkor a polgári esküvőt tartották meg, most nyáron szerettek volna a templomban is hűséget fogadni egymásnak. Két gyönyörű gyerekük született, Bandikát és Mátét imádta az édesapjuk. Álma volt, hogy fiaiból vízilabdázó vagy futballista váljon, gyakran beszélt arról, mennyire várja, hogy edzésre vigye őket. Azon dolgozott, hogy méltó körülményeket teremtsen családjának: elkezdte házuk felújítását, ami halálával félbemaradt, és szépséges kertet gondozott. Elhivatottan, hatalmas lélekkel szolgált rendőrként. Ő az a fajta rendőr volt, akinek ez hivatás: mindig arról álmodott, hogy kék egyenruhát öltsön és sokat küzdött azért, hogy ez megvalósuljon.

Most kollégái is gyászolják, akikre családként tekintett.

– Nemcsak magam, hanem a gyerekek miatt is nagyon nehéz most. Nem tudom, mi lesz. Képtelen vagyok elképzelni, hogy egyedül hogy fogom nevelni a gyerekeket, apa nélkül a két fiút. Nagyon nehéz lesz, de muszáj kitartanom miattuk. A kisebb fiú, ha látja édesapja képét, akkor megpuszilja. Bandika nagyobb, ő már érti, mi történt. Mindig mondja, hogy neki már nem lesz apukája. Próbálom vigasztalni, hogy apa az angyalokkal van már és vigyáz ránk. Nem látjuk, de érezzük őt és a szívünkben örökké ott lesz – mondta könnyezve Erika.

A tanítónőként dolgozó Erikának a jövőben egy fizetésből kell eltartania gyermekeit, miközben fizeti a ház hitelét is. Az apa nélkül maradt család megsegítésére összefogott Tiszakécske és gyűjtést indítottak el, mert most az anyagi hozzájárulás jelenti a legnagyobb segítséget számukra. Ha valaki szeretné segíteni a családot, az Bugyi-Lovas Erika MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.-nél vezetett 51700186-15421962-00000000 bankszámlaszámán teheti meg.