Az Év Covid-ápolója önként jelentkezett a fertőzőosztályra

Mint arról korábban beszámoltunk, a Duna Bonum Alapítvány és a Magyar Kórházszövetség egy közös akcióban mintegy százmillió forintos összdíjazású online szavazáson jutalmazott meg 95 olyan magyar szakembert, aki a járvány elleni harc frontvonalában dolgozik. A Fogjunkossze.hu weboldalon lezajlott voksoláson – több Bács-Kiskun megyei egészségügyi dolgozó mellett – egy kalocsai ápoló is a legjobbak közé került. Rózsa Réka a járvány első napjai óta dolgozik koronavírusos betegekkel, önként vállalta a feladatot, és azóta is a Szent Kereszt Kórház Covid-osztályain dolgozik, gyakran műszakvezetőként.

– Az ismerőseim szóltak, hogy indult egy ilyen szavazás, de nem kampányoltam magamért, hanem inkább Körmendy Szabolcs főorvosért (aki végül meg is kapta az Év Covid-orvosa díjat – a szerző) – mesélte Rózsa Réka, hozzátéve, hogy őt a rokonok népszerűsítették a közösségi médiában.

– Úgy gondolom, a díj inkább közös érdem azokkal, akikkel együtt dolgozunk ezeken az osztályokon – tette hozzá.

Rózsa Réka még az első hullám idején jelentkezett önként arra a feladatra, hogy koronavírusos betegekkel dolgozzon – tavaly február vége óta e körül forog a napi munkája, pedig lett volna lehetősége visszamenni állandó állomáshelyére, a sebészeti és traumatológiai osztályra. Mint mondta, elsősorban az motiválta, hogy ebben az időszakban a Covid-osztályon tudja igazán hasznossá tenni magát, és sok új szakmai ismeretet is felszedhet.

– Nagyon érdekelt, hogy milyen ez a betegség és milyen ellátást igényel, mert így könnyebben tudok segíteni egy közelemben lévő embernek is. Fontos volt még a szakmai tapasztalat: a sebészet után itt bel- és tüdőgyógyászati módszereket tanultam meg, olyan gyógyszerekkel dolgozhattam, amilyenekkel korábban még nem, számomra új kollégát, orvost ismertem meg – sorolta a döntése mellett érvelve.

– Ezeken az osztályokon 12 órás műszakokban dolgozunk, én általában műszakvezetőként. Egyszerre heten-kilencen vagyunk bent, és ahogy tudjuk, folyamatosan váltjuk egymást. Amikor be vagyunk öltözve, nem eszünk, nem iszunk, nem járunk mosdóba, ami persze nehéz, de azért meg lehet szokni – írta le a munkakörülményeket.

A napi rutin egy része hasonlít a járvány előtti mindennapokhoz: a műszakokban ugyanúgy el kell végezni a vénás és tablettás gyógyszerek kiadását, figyelni a speciális igényű páciensekre, szervezni az étkezést, mosdatást, miközben ambuláns betegeket is el kell látni – bár utóbbi feladatuk enyhült azóta, hogy a kórház ambulanciája is elindult. Szerinte a legfontosabb az, hogy megnyugtassák a kórházba kerülőket, hiszen mindenki fél, „főleg, ha a Covid-osztályon köt ki”. A kommunikáció itt nyilván korlátozottabb is, mivel a páciens legfeljebb a szemüket látja. Ennek ellenére igyekeznek pszichésen is támogatni a koronavírusosokat, amire esetükben nagyobb szükség van, hiszen egy ilyen osztály a járványvédelmi öltözékek látványa miatt eleve „ridegebb környezet”, mint a többi.

– Úgy gondolom, hogy a csapat remek: nagyon jól tudunk együttműködni, mindenki tudja, hogy mi a dolga, és azt, hogy miben tud számítani a másikra

– méltatta a munkatársait, akik neki, a műszakvezetőnek re­ferálnak, ő pedig tovább az orvosoknak.

– Nap mint nap nagy a terhelés, de bírjuk, helytállunk, hiszen a gyógyítás a hivatásunk. A betegek állapota egyébként nagyon változatos: van, aki már tünetmentes és jól van, míg másokért az intenzíven küzdünk. Együttes erővel mindent megteszünk azért, hogy könnyebbé tegyük betegeink számára a bent tartózkodást, és hogy mihamarabb felépüljenek. A hozzátartozóknak üzenve elmondta: hallják, hogy állandóan csörög a telefon, de sajnálják, hogy nem érnek oda minden híváshoz. Ennek mindig megvan a maga oka, de az utóbbi időben már igyekeznek állandó telefonos személyzetet is fenntartani, akik segítenek a műszakot visszahívásokkal záró orvosoknak.