Felgyógyult a mérgezésből a Tiszaalpáron talált rétisas

Egy sérült, röpképtelen rétisashoz hívták a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát Tiszaalpáron február második felében. Bártol István természetvédelmi őrkerület-vezető széttárt szárnyakkal, a farkán támaszkodva, kissé görcsös ujjtartással talált a legyengült madárra. Ezek a tünetek mérgezésre utalnak. A közelben egy rókatetem is hevert, melyet toxikológiai vizsgálatra küldött a nemzetipark-igazgatóság.

A rétisast először Pesír Zoltán, lakiteleki állatorvos látta el. Ezután a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosával és a Szegedi Vadaspark igazgatójával konzultálva úgy döntöttek, a madár további ellátása és gyógyítása szempontjából legjobb, ha a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjába kerül.

Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatójának beszámolója szerint a rétisas viszonylag hamar visszanyerte az erejét a gyors és szakszerű állatorvosi kezelésnek köszönhetően. A lábadozási időszak véget ért, nincs szüksége további emberi segítségre. A nemzetipark-igazgatóság és a Vadaspark munkatársai ehét szerdán délután szabadon engedték Szeged mellett, a Sas-ér Erdőrezervátumban. Tekintve, hogy fiatal, 3-4 éves, még nem fészkelő egyedről van szó, az ártéri természetvédelmi terület ideális élőhely lesz számára.

Áramütés is gyakran okozza halálukat

A rétisas hazai állománya az elmúlt 15 évben folyamatosan növekedett a szigorú védelmi intézkedéseknek köszönhetően, az utóbbi pár évben már stabilan 300 pár felett van. A hazai állomány 10 százaléka, mintegy 30 pár él a Kiskunságban. A fajt leginkább az élőhelyek elvesztése veszélyezteti, valamint érzékeny a zavarásra, különösen fészkelési időszakban. Szándékos és véletlen mérgezéseknek is áldozatul eshetnek, illetve áramütés is gyakran okozza halálukat.

A mérgezések felderítése, az áramütés elleni védekezés, az ismert fészkek védelme védőzónák kijelölésével és az apróvadvédelmi intézkedések mind hozzájárultak a sasok korábban igen aggasztó helyzetének javulásához.

A hazai rétisas párok egész évben a fészkük környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Télen több tartózkodik nálunk, mivel a Kárpát-medence a kedvező időjárás és a táplálékbőség miatt megfelelő telelőhely az északon élő példányoknak is.

A rétisas a legkorábban költő madarunk, március elején már a tojásokon ülnek. A kotlás időszakában a párok különösen érzékenyek a zavarásra. A fészekalj rendszerint két tojásból áll, a fiókák március végén – április elején kelnek ki. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 millió forint.