Az informatika nagykövete címmel díjazták a kiskőrösi pedagógust

Nyolc hónapig kőműves mellett dolgozott Polereczki Mihály, aki ma a Wattay középiskolában tanít informatikát, programozást. Amikor egy évtizede elvégezte a főiskolát, nem kellett egyetlen kiskőrösi cégnek sem. A sárga csekkek viszont jöttek, élni is kellett valamiből. Szerencsére az akkor huszonéves fiatalember nem esett kétségbe, megfogta a lapát nyelét és elszegődött egy értékes diplomával a zsebében az építőiparba. Mint mondta, külföldre nem akart menni, a családja is ide kötötte. Amikor Antalfi Antal akkori igazgató munkát ajánlott a Wattay középiskolában, elfogadta. Furcsa volt eleinte tegezni a volt tanárait, köztük a korábbi osztályfőnökét is, de hamar hozzászokott. Mivel később elvégezte a mesterszakot is Szegeden, a kapcsolatai frissek maradtak, az egyetem és a középiskola együttműködése így született meg.

Hogy milyenek a tanulók? Polereczki tanár úr azt mondja, hogy a Z generáció diákjai, például a kilencedikesek beleszülettek a digitális világba. Már középiskolásként otthonosabban mozognak benne, mint a szüleik. Használják a gépeket, viszont azt hiszik, mindenhez értenek. Az alkalmazásokat gyorsan megjegyzik, bár nem értik, mi miért történik. Abban profik, hogy miként is lehet a weben tájékozódni, hogyan lehet alkalmazást letölteni, vagy a különböző konfigurációkat alkalmazni. De azt, hogy egy programnak mit kell tudnia, milyen fájlokat kell megnézni, abban nem jártasak.

Az informatikai ismereteket, programozást tanuló fia­talok érdeklődését az okos­gépek rengeteg alkalmazási lehetősége elviheti. Mégis hogyan lehet szakmailag „kordában tartani” a srácokat? – kérdeztük a pedagógust.

– Az lenne a legoptimálisabb, ha minden olyan kérdéskörben lépést tudnék velük tartani, amely őket érdekli. Ez rengeteg idő, de ebből nekünk, tanároknak kevés van. Így célzottan kell elővarázsolni mindazt, amit a gyerekek szeretnének megtanulni, illetve amit el kell sajátítaniuk. Az lenne a legcélszerűbb, ha olyan példákat tudnánk bemutatni, amelyek a világban megtalálhatók és őket már érdekli – mondta Polereczki Mihály.

Megjegyezte, ez nehéz, de nem lehetetlen. Léteznek például olyan, számítógépekkel készített filmek, amelyek a történelmi eseményeket dolgozzák fel. Ilyen például a mindenki által elérhető nándorfehérvári ostromról szóló film. Ezt programozók készítették, történészek közreműködésével. Ezt a történelemtanítás során, illetve a szakmai informatika tanítása keretében is fel lehet használni. Az animációs filmeket a programozó szemével nézik.

A Wattayban a Z generáció diákjai tanulnak, beleszülettek a digitális világba, bátrak, kezdeményezők, praktikus szemléletűek. Vajon könnyű őket oktatni? Polereczki Mihály azt mondja, a tanulóknak rendkívül sok ismeretanyag áll a rendelkezésére. Autodidakta módon meg lehet tanulni rengeteg dolgot. A tanulók ennek hatására azonban elkényelmesednek. Sokszor ugyanis az oktatófelületek nem adnak annyi impulzust, mint például egy youtuber.

A fiatalok ahhoz vannak szokva, hogy folyamatosan ingereket ad a videó, csörög, zúg, villog.

Amikor írott anyag formájában tanulmányozható a szakanyag, az már nem kelti fel az érdeklődésüket. A mai korszak összetett és bonyolult, tele kihívással. A negyedik ipari forradalomban élünk. A digitalizáció és az automatizálás munkahelyek százezreit válthatja ki idehaza. A tudás évről évre gyorsan „avul”.

– A logikus gondolkodást, a problémamegoldó képességet kell átadni a diákoknak – hangsúlyozta a pedagógus. – A programozás innováció, erre nyitottnak kell a diáknak lennie. A pályája kezdetén (2009-ben) C# rendszerben tanították a programozást. Ma már a Python rendszert oktatják. Néhány év múlva lehet, hogy ezt is leváltja valami új.

Ma az a tanár dolga, hogy meggyőzze a diákot, ne adja fel rögtön, amikor úgy érzi, hogy valami nem megy.

Van rá megoldás, még akkor is, ha az időigényes. Amikor ezen átlendülnek, akkor lesz belőlük felnőtt. Sőt, akkor lesz belőlük értékes munkaerő. Akkor lehet rájuk számítani. Igaz ez a gépész, a hegesztő vagy akár a könyvelő diákokra is – mondta tanár.

– Azt kell a diákoknak tudniuk, hogy amit most megtanulnak, az tíz év múlva elavulhat, így a kritikus gondolkodásra, illetve nyitottságra is szükség van – mondta Polereczki Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának informatika nagykövete, a kiskőrösi Wattay középiskola tanára.

Egyetemi oktatók tartanak előadást

– Amikor 2015-ben végeztem az SZTE mesterszakán, akkor összetalálkoztam dr. Németh Tamás professzorral. Megkérdeztem, hogy tartana-e néhány olyan órát, amely érdekelné a kiskőrösi diákokat. Meghirdettük a középiskolában, ki szeretne egy egyetemi professzor óráira ellátogatni. Ekkor sokan jelentkeztek. Az érdeklődés az előadót is motiválta. Nemcsak diákjainknak, hanem más szegedi taná­roknak is megtetszett az ötlet. Idén tavasszal már három tanár is jött volna az egyetemről hozzánk, csak a pandémia felülírta a terveinket – mondta Polereczki Mihály.

– Nálunk a diákok nem tudják elképzelni, milyen is az egyetemi élet, az ott folyó oktatás. Amit mi itt tanítunk, az fontos, de csak a szakma alapja. A szegedi tanárok azonban nagyon magas szintű előadá­sokat tartanak. A vendégeink remé­lik, hogy a Wattayból is jelentkeznek majd hozzájuk a diákjaink közül – tette hozzá a pedagógus.