A légvédelmi ezredre emlékeztek Kalocsán

A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségével karöltve szervezett megemlékezést a Magyar Honvédség 15. Kalocsa Légvédelmi Rakétaezred és jogelődje, a Légvédelmi Tüzérezred hagyományait ápoló Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyományőrző Köre (KLKHK) pénteken, a Csilás parkban. Az egykori ezred megalakulásának évfordulóján a járványveszély ellenére is sokan jöttek össze, hogy tisztelegjenek az alakulatok és katonai sikereik emléke előtt. Az ezredek ugyan békeidőben szolgáltak, de így is rengeteg gyakorlaton és éleslövészeten kellett bizonyítaniuk rátermettségüket és szakmai tudásukat.

– Lényegében kétféle alakulat szolgált itt. 1966-tól 1981-ig légvédelmi tüzérezred volt, ami különböző alárendeltségben és különböző neveken végzett el feladatokat a honvédség alakulataiban, majd 1981-től a felszámolásáig rakétaezred volt, szintén más-más feladatokkal – foglalta össze röviden a szervező egyesület elnöke, dr. Kovács György nyugalmazott ezredes. Felidézte: az ezredre már az első évben nagy erőpróba várt: 1966 a gyakorlatok éve volt, amikor a katonák szinte egyáltalán nem tértek vissza a laktanyájukba. Mérföldkőnek számított még az 1973-as vértesi gyakorlat, majd az 1981-es bakonyi, amely során már megtörtént az átfegyverzés – ekkortól számítottak rakétaezrednek.

– Az éleslövészeteket külön talán nem érdemes felsorolni, mert évente többet is tartottunk belőlük, de az fontos, hogy nagyon jó eredménnyel végeztek rajtuk a katonáink – mondta az ezredes.

– A légvédelmi lövészet már komolyabb dolog volt, hiszen óriási távolságra kellett elutazni hozzá, és valós, nem csökkentett távolságban lévő repülő célokra indítottuk a rakétákat. Kétszer a Szovjetunió állami lőterén, utoljára pedig Lengyelországban teljesítettünk ilyen lövészetet. Utóbbi helyszínen egy új zavarórendszert teszteltek rajtunk, szinte semmit nem lehetett látni, de a képzett katonának ilyen körülmények között is látni kell a célt – mesélte.

Dr. Kovács György elmondta, hogy a fogyatkozó létszámú hagyományőrzők és családjaik számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy visszatérhetnek Kalocsára, a katonavárosba, hiszen életre szóló barátságok szövődtek köztük – pont ezért akár a világ végéről is eljönnek a találkozókra. Hozzátette: reméli, hogy rövidesen még méltóbb helyszínen tudnak majd megemlékezéseket szervezni, hiszen ígéretet kapott arra, hogy a Foktői úti egykori laktanya területén kapnak egy ingatlant vagy szárnyat, amelyben elhelyezhetik a rakétaezredek gyűjteményét. A távlati cél katonai múzeum létrehozása lenne – ez akkor válhat valósággá, ha a tervezett munkásszállóvá alakítás során erre tényleges lehetőséget kapnak. Mivel a beruházás a tervezés fázisában van, egyelőre várniuk kell, de hisznek abban, hogy lesz egy emléképülete az itt szolgált alakulatoknak, mondta az ezredes.