Régi épületek történetét is megismerhették a szegények

Helytörténeti tudásukat bővíthették a Karol Wojtlya Barátság Központ sorsközösségének tagjai. A Wojtyla Akadémia keretében a város egyik legismertebb építésze, Farkas Gábor látogatott el hozzájuk. Vetített képes előadása keretében bemutatta Kecskemét arculatát a 17. század végétől egészen napjainkig.

Az építészt elsőként Farkas P. József, a Wojtyla vezetője köszöntötte. Méltatta példaértékű munkásságát, és kiemelte, 15 évvel ezelőtt a Wojtyla ház kialakításában is fontos szerepet kapott, mint építész.

Farkas Gábor elsősorban a főtér épületeit mutatta be történelmi kitekintése során. Hangsúlyozta, a XX. század fordulója környékén, az 1890-es évektől az I. világháborúig figyelhető meg a legnagyobb változás. Lestár Péter és Kada Elek polgármesterek idején virágzott Kecskemét, mely az építészeti remekekben is megmutatkozott. Ezekben az években sok olyan épület készült el, melyek még ma is állnak és méltó díszei a főtérnek. Ilyen például a Cifrapalota vagy az Újkollégium.

Előadásában kitért a templomokra is. Érdekességként mesélt arról, amikor az 1600-as években a kecskemétiek személyesen mentek el a szultánhoz, hogy engedélyt kérjenek a templom építésére. Mesélt az evangélikus templom előtti bazársor néhány évtizeddel ezelőtti elbontásáról, valamint a város legrégebbi építészeti emlékéről, a Barátok templomáról is.

Sok képet láthattak a szegények az egykori piacról is, mely a mai főtér egészét elfoglalta, beleértve a Rákóczi utat is. Felelevenítette ezek kapcsán a századfordulón megépült Rákóczi utat, az akkori 44 méter széles sugárutat, mely a régi Kistemető és Nagytemető utca helyén valósult meg.

Sajnálattal elevenítette fel a két katolikus bérház történetét, mind a színházzal szembeni, mind a Lordok helyén állót le kellett bontani. Az előbbit lebombázták, utóbbit életveszélyessé nyilvánították az 1960-as években.

Farkas Gábor hosszasan mutatta be azokat az épületeket, melyeket ő maga tervezett, vagy közreműködött tervezésében, illetve olyanokat is, melyeket tanítványai álmodtak meg a tervezőasztalon. Arra a kérdésre, hogy melyik számára a legkedvesebb saját munkái közül, határozottan megjegyezte, valamennyit szereti, de mindet másért. Ha mégis kiemelne egyet, akkor az a Kiskunsági Nemzeti Park székháza lenne, ahol a népi építészet volt a meghatározó.

Mesélt az Északi térfal építéséről is, ahová eredetileg házgyári sorházakat szeretett volna a város építtetni. Szerencsére végül – illeszkedve a mögötte lévő történelmileg is fontos homoki dombokhoz – impozánsabb épületegyüttes épülhetett. Örült annak a felkérésnek is, mely a Luther-palota melletti foghíjtelekre készült. Megjelenésében illeszkednie kellett a Luther-palotához és a közelben lévő Újkollégiumhoz. Szintén ezekhez az épületekhez illően újították fel tervei alapján az egykori taxiállomást, mely később idegenforgalmi pavilon célját töltötte be.

Végül felelevenítette a pécsi Zsolnay-gyárban tett látogatását. A Luther-udvar melletti épület építésekor szeretett volna kerámiaelemeket tenni az épületre. A Zsolnay-gyárban megmutatták neki az eredeti, korabeli minták rajzait és festési technikáját is. Így ma több újabb kecskeméti épületen is láthatók a kerámiadíszek, melyeket kecskeméti művészek készítettek el Farkas Gábor kérésére.