Nagy esőzések ellenszere: legyen Kecskemét is szivacsváros!

A nyár slágertémája Kecskeméten (is) az monszunszerű esőzések jól ismert kísérőjelensége, az utcákon hömpölygő víz, mely az elmúlt hetekben rengeteg pincét, garázst árasztott el a megyeszékhelyen, és szokás szerint elöntötte az aluljárót is. A problémák miatt keddre Király József, a Szövetség a Hírös Városért Egyesület önkormányzati képviselője, a városüzemeltetési bizottság elnöke hívott össze tanácskozást, melyre Falu György alpolgármester meginvitálta a Bácsvíz Zrt., a polgármesteri hivatal, a katasztrófavédelem és a városrendészet munkatársait, valamint civil szervezetek képviselőit is.

A résztvevők egyöntetű megállapítása volt, hogy a globális klímaváltozás hatásait szűkebb hazánkban is már nagyon érezni lehet. Rendkívüli szélsőséges a csapadék eloszlása: vagy nem esik, vagy egyszerre rengeteg, nagy intenzitással, sokszor egy óra alatt több heti mennyiség. Többször elhangzott, hogy gyökeres szemléletváltásra lenne szükség a városban a vízgazdálkodás terén. Mindezt talán a legfrappánsabban Farkas Barta Kata, a 10 millió Fa helyi közösségének koordinátora, a 10 millió Fa Alapítvány kurátora foglalta össze. Kijelentette: Kecskemétnek is „szivacsvárossá” kellene válnia, azaz olyan településsé, ahol nem a vízleeresztésen, vízelvezetésen, hanem a vízmegtartáson van a hangsúly, mert csakis így előzhető meg az elsivatagosodás. Ehhez nagyban hozzájárulhatnának az útmenti esőkertek, amelyek kiválóan helyettesíthetnék a most betonnal „kibélelt” szikkasztóárkokat, sokkal több vizet tudnának felvenni, megtartani, élőhelyet kínálnának madaraknak, rovaroknak, a párologtatás révén hűtenék a környezetet, és javítanák a városképet is.

A nanbudot űző Király József felidézte, hogy japán mestere gyakran figyelmeztette: a természet mindig beszél hozzánk, és mivel mi részesei vagyunk, meg kell értenünk, mit mond, ehhez viszont párbeszédet kell vele folytatni. Kada Elek idejére visszautalva kijelentette: már akkor szabály volt, hogy az emberek a saját portájukról nem vezethetik ki a vizet a közterületre. Király József szerint az a kérdés, hogy a mai városlakók ezzel tisztában vannak-e ezzel az egyszerűnek tűnő alapvetéssel, és figyelnek-e arra, hogy ne szúrjanak ki szomszédaikkal és árasszák el az ő kertjüket, házukat.

Falu György alpolgármester is többször szóba hozta az ingatlantulajdonosok felelősségét, kijelentve: természetesen nem a lakóknak kell a megoldást megtalálniuk a vízelvezetési problémákra, a városvezetés csak azt kéri, hogy legyenek partnerek az együttműködésben. Véleménye szerint kiemelten fontos, hogy deklarálják: az önkormányzat a magánterületeken, vállalkozások területein lévő zöldfelületeket is a városi zöldinfrastruktúra részének tekinti. Hangsúlyozta, csak egy ilyen szemlélettel lehet megakadályozni a zöldfelületek további csökkenését, a városban ugyanis a negatív tendenciához jelentős mértékben hozzájárult, hogy a magántulajdonosok sorra letérkövezik-lebetonozzák a kertet, előkertet, kapubeállót, és az ilyen tevékenység a kerítésen kívül nyilván illegális. Kijelentette: annak a híve, hogy alapvetően nem magát a jelenséget, hanem annak okait kell kezelni.

Hegedűs László, a Bácsvíz Zrt. csatornahálózati üzemvezetője elmondta: Kecskemét 150 kilométer hosszú csapadékcsatorna-rendszere jellemzően a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején épült ki, az akkori viszonyoknak megfelelően. Időről időre bővítik a főgyűjtők kapacitását, átmérőjét 1400 vagy 1600 milliméteresre, ám ez igen költséges művelet, hiszen fel kell bontani az útburkolatot, kiváltani a több közművet, erre forrást pedig csak a város biztosít. Alföldi város lévén Kecskeméten egy-két ezrelékes a csatornák lejtése, azaz a víz folyási sebessége igencsak korlátozott, ráadásul az is probléma, hogy belváros vízzel rendszeresen elárasztott részei – Petőfi Sándor, Kőhíd, Vágó utca – mélyebb fekvésűek és szintén teljesen leburkoltak – mondta a Bácsvíz szakembere.

Egy nagy esőzésnél ennyi vizet nehéz elvezetni (a felvétel július 23-án készült):

A tanácskozáson az előadók bemutattak olyan modern megoldásokat is, amelyek segítenék a csapadékvíz hasznosítását és egyúttal csökkentenék az utcára kijutó víz mennyiségét. Ilyen például a földbe süllyesztett több köbméteres víztározó tartály, melynek tartalmát egy nagyobb vihart követően kiválóan fel lehetne használni a kert locsolására. De lézeres felméréssel készült olyan térkép is, amely a város minden négyzetméteréhez kilenc magassági pontot rögzít, így kiválóan áttekinthető akár egy utca domborzata is, és meghatározhatóak a legmélyebben fekvő részek, ahova nagy eséllyel az összes víz folyik.