Hihetetlenül precíz munkát követel a kecskeméti városháza felújítása

– Ez a felújítás sem kívül, sem belül nem luxus­beruházás. Eljött az idő, amikor gondoskodni kell erről az építészeti örökségről. Hullik a vakolat, beázik az épület – mondta Öveges László a Városháza felső szintjén a mennyezetre mutatva. Kecskemét főépítésze még tavaly márciusban, egy bejáráson jelentette ezt ki a sajtó munkatársainak, elmagyarázva, milyen átalakuláson megy majd át az 1893 és 1897 között Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján épült emblematikus épület.

Azóta közel másfél év telt el, az építkezés is már több mint egy éve tart, és az állványok rengetegéből a felújítás egyre látványosabb jelei tűnnek elő. Úgyhogy Öveges Lászlót ismét felkértük egy sétára, hogy mutassa be, menet közben milyen belülről egy méreteiben is nagy, és emellett óriási gondosságot igénylő, egyszerre 80-100 főt megmozgató munka. Velünk tartott Galambos Gábor műszaki ellenőr, a koordináló mérnökszervezet, az FGF konzorcium projektvezető mérnöke és Tóth István, a kivitelező Horváth Építőmester Zrt. építésvezetője is.

Szakaszonként haladnak a tetővel, 350 ezer cserepet kell kicserélni

Kecskemét a Modern Városok Program keretében – egy megemeléssel – összesen bruttó 6,1 milliárd forintot kapott konkrétan a Városháza felújítására (a kivitelezésre), de a városvezetés szeretne kialakítani egy látogatóközpontot is, ehhez még további források szükségesek. Óriási összegről beszélünk, de mint a főépítész szavaiból kiderül, és a látottak is alátámasztják: enyhén szólva nagyobb kihívásról van szó, mint egy családi ház felhúzása. Folyamatos helyszíni felmérésre van szükség, hogy lássák, mit hogyan lehet lefedni, leburkolni, mit kell kicserélni.

– Tizenkét éve vagyok főépítész, és már a kezdetektől számos olyan levélre emlékszem, amely a Városháza rossz állapotát tette szóvá. Ezek az aggódó jelzések is meggyőztek arról, hogy nemcsak a szakemberek vágyálma az épület felújítása, hanem az itt élő polgároké is, számukra is egy szimbólum, jelkép a Városháza – fogalmazott Öveges László.

Mint elmagyarázta, a legsürgetőbb beavatkozás a tetőn vált szükségessé. Bizonyára vannak olyan olvasóink, akik emlékeznek rá, hogy 2011-ben a második emeleten leszakadt az egyik iroda födémzete a gerendákkal együtt – szerencsére éjjel, mikor senki nem tartózkodott bent. Mindezt építési hiba – egyes gerendák rövidebbek voltak – és az ennek nyomán jelentkező beázás okozta. Galambos Gábortól azt is megtudjuk, hogy maga a tetőszerkezet nem volt túlzottan rossz állapotban, de az illeszkedési pontoknál, így a vápáknál (hajlatoknál) és a falcsatlakozásoknál sok helyen találkoztak beázással. Ahol kellett, megerősítették vagy kicserélték az esetleg korhadt, repedezett gerendákat, és az összeset lekezelték gombaölő szerrel – mutatja a mérnök a Városháza óriási padlásán sétálva. A lécek viszont mind újak lesznek, és a cserepek is.

Nyilvánvalóan alapos gondossággal kell megtervezni, mikor melyik felület következik, gondolva a hirtelen érkező viharokra és a monszunszerő esőkre. Így a megbontott részekre nyomban ideiglenes takarás került, majd az esővíz és a hóbefúvás ellen is védelmet nyújtó bordó színű építési fólia. Rengeteg teendője és nagy felelőssége van a bádogos szakembereknek is, hogy megfelelő legyen a tető vízelvezetése. Rájuk különösen érvényes, hogy sok elemet csak a helyszínen tudnak megtervezni és leszabni, így a kupoláknál, kis tornyoknál.

Közel 7 ezer négyzetméteren mintegy 350 ezer új mázas kerámia-cserepet helyeznek fel a kivitelező munkatársai, melyeket a Zsolnay Porcelánmanufaktúra felügyelete mellett a Tondach gyárt le. A tető így eredeti színében és mintázatában fog pompázni, a már elkészült déli (Lestár tér felé néző) oldalon szépen látszik is a gerinccel párhuzamosan futó úgynevezett cifrázat.

Eddig csak toldozások-foltozások voltak

– Itt van az építkezés „konyhája” – jegyzi meg Öveges László a Városháza belső udvarán, arra célozva, hogy az ácsok itt rakják ki próbaképpen a tető díszítéseit, hogy a magasban már rutinból menjen. Szintén az udvaron újítják fel a leszedett, de még használható kúp-és végcserepeket és gyűjtik össze a fedő cserepeket – utóbbiak, az eredeti matt szürke vagy a később felrakott sárga mázas elemek közül bárki vásárolhat magának emlékbe a Cifrapalotában vagy a Szórakaténuszban, eredetiséget igazoló tanúsítvánnyal együtt. A bevételt egy, a harangjáték fölé tervezett bábjátékra fordítanák, fél millió forint jött eddig össze. A cserép jelentős része nem a 19. századból való, ugyanis az 1911-es földrengés és a világháborúk után rengeteget kicseréltek, arra azonban már nem figyelve, hogy a fent lévőkkel egyezzen a színe, minősége. A főépítész szerint ez a hozzáállás mondható el a korábbi időszakok „toldozás-foltozásairól” is: inkább csak az állagmegóvásra voltak alkalmasak, de az eredeti állapot felidézésére nem.

Nem is a rózsaszín volt az eredeti

Most viszont egykori dokumentumok felhasználásával kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a a Városháza hasonló legyen a 120 évvel ezelőttihez. Sokan csodálkoznak, hogy az új homlokzat már nem rózsaszín – ennek oka szintén az említett törekvés, tudniillik a szecesszió visszafogottabb változatát képviselő műremek homok-terrakotta színben épült. Több mint ezer műkőelemet, díszt újra legyártanak vagy restaurálnak. Még egy szó a külsőről: új díszkivilágítást kap a Városháza, Öveges László idézve olyat, amely nem önmagáért van, hanem diszkréten elrejtve, visszafogottan, az épület struktúráját tiszteletben tartva világítja meg a homlokzatot. És az udvarra visszakanyarodva: a két beteg, pár éve acéldrótokkal megfogott agg császárfát védik, ahogy csak lehet, de úgy néz ki, sajnos lassan elkerülhetetlen lesz a kivágásuk.

A második emeleten jópár ablakot már kicseréltek, összesen ötszáz újbóli legyártatása van a szerződésben. Mindegyik fából készül majd, a régihez hasonló zárszerkezettel. A főbejárathoz is visszakerül majd a régi, kovácsoltvas kapu.

Lent és fent: a múlt sötét folyosói és az állványok szédítő magasa

Teszünk egy kis kitérőt az alagsorba is, ahol a második világháború idején légoltalmi pincét alakítottak ki, földfelszínhez közeli ablakait vasbetonnal kiöntve (ezeket most újra megnyitják). A föld alatt kanyarogva Galambos Gábor megmutatja az új, korszerű hőcserélőt, amely a távhővezetéken érkező meleget továbbítja felfelé. Majd kicsit továbbhaladva szűk folyosóhoz érkezünk: ez lehetett az az alagút, amely a Városháza és az ÁVH egykori rettegett pincebörtöne között teremtett összeköttetést. A múlt idő indokolt, mert a járat tizenöt méter után – akárcsak az Érseki helynökség alatti oldalon – fallal le van zárva.

A bejárás leglátványosabb része azonban még hátravan, ugyanis felmehetünk a homlokzatot beborító állványzatra. Lenyűgőző a magasból a főtér, de a rudakba kapaszkodva, a tériszonnyal küzdve inkább azon töprengek, vajon milyen bátorságra és lélekjelenlétre van szükség húsz-harminc magasságban vakolni, festeni, pláne kánikulában.

– Valakinek ezt is meg kell csinálni. A fiatalok nem szeretnek feljönni, így maradunk mi, öregek. Az a rossz, hogy naponta többször meg kell mászni – mondja mosolyogva egy ötvenesnek kinéző kőműves szakember. Végtelen türelemmel dolgozik, akárcsak Juhász Györgyi restaurátor, aki a főbejárat kupolájának bíborvörös-kék díszítését festi újra, immár hetek óta – természetesen az egykori mintázat alapján.

Ütemterv szerint halad minden

Még sok mindenről lehetne írni, de azt muszáj megemlíteni, hogy teljes gépészeti és épületvillamossági felújítást is tartalmaz a beruházás. Régi nagy adósságot is törleszt a városvezetés, végre megvalósul az épület akadálymentesítése, ugyanis a Lechner Ödön utcai (tűzoltóság) felőli szárnyba liftet építenek be, az előcsarnokban pedig rámpákkal könnyítik meg a kerekesszékesek mozgását. Öveges László azt is hangsúlyozta, hogy a munkálatok úgy zajlanak, hogy az önkormányzat munkatársai közben dolgoznak az épületben. Kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel (főként zajjal) nyilván jár a felújítás, de a munkaterületeket teljesen lezárják, a kivitelező munkavállalói csak ott közlekednek. 600 millió forintba került volna, hogy minden városházi dolgozót kiköltöztessenek, költségmegtakarítás miatt így az a döntés született, hogy a város tulajdonában lévő volt Libertébe települnek egyes osztályok, a többiek pedig a Városházán belül vándorolnak. A felújítás az ütemterv szerint halad, jövő év végére elkészülhet, a veszélyhelyzet nem okozott jelentősebb csúszásokat.

Öveges László pedig biztat mindenkit, sétáljon el a főtérre, és merüljön el a látványban, ahogy lassan újjászületik a hírös város ikonikus épülete.