Nehéz gyermekkoráról és a hit erejéről mesélt a kecskeméti népkonyhán

Fülöp József, a Ciróka Bábszínház színésze jól ismert a hírös városban. Gyerekek és szülők sokasága szereti a népszerű bábszínész játékát. A Wojtyla Barátság Központ sorsközössége csütörtökön örömmel fogadta a színészt, aki őszintén vallott életének nehézségeiről is, lelki útravalót adva ezzel a nehéz körülmények között élőknek. Mint megtudtuk a wojtylásoktól: a rászorulók közül kevesen ismerték a vallásos előadóművészt, de érdeklődve hallgatták meg nem mindennapi élettörténetét.

Az előadását – hirtelen ötlettől vezérelve – bábozással színesítette, melyet óri­ási tapssal köszöntek meg a jelen­lévők.

Fülöp Jocinak sokat segített élete során a hit ereje, így előadását biblikus gondolatokkal is ötvözte. A rászorulók választ kaphattak arra, miként szelídült meg és vált kiegyensúlyozott, boldog négygyermekes családapává az egykor drogfüggő, alkoholmámorban úszó utcagyerek, hogyan lett szerelmese a bábszínészetnek.

Már az előadása elején kiderült, nem áll messze tőle a spiritualitás. Jézus Krisztus követésében találta meg élete értelmét. – Azért vagyok én, mert engem is mozgat valaki. Olykor a gonosz lélek kezd el packázni velem, valamikor pedig a jó. Előbbi félelmet, haragot fakaszt bennem, viszont a második által tudok immáron tizenegy éve együtt maradni a feleségemmel és esténként megsimogatni gyermekeim arcát – fogalmazott. – Édesapám meghalt ötéves koromban, ezután édesanyám alkoholista lett, majd tizenkét esztendős fejjel őt is elveszítettem. Félig az utcán nevelkedtem, ahol rengeteg lelki sebet szereztem. Anyukám húgához kerültem, ők fogadtak magukhoz – vallott viszontagságos gyermekéveiről.

Hamar megtalálták a drogok, a gimnáziumban közelebbről megismerkedett a depresszi­óval. Ilyen lelkiállapotban kezdődött egyetemi pályafutása. Nem is látogatta különösebben az órákat, inkább a bulik, a kábítószer és az italozás vált legfőbb időtöltésévé. Félelemből, lelki fájdalomból fakadóan aztán gyakorta eluralkodott rajta az agresszió.

– Az egyetemi tanulmányok abbahagyása után megismerkedtem egy színjátszó kör vezetőjével. Kiderült róla, hogy hívő. Korábban úgy viszonyultam a valláshoz, noha református iskolába jártam Sárospatakon, hogy milyen Isten az, aki hagyta, hogy ilyen gyerekkorom legyen. A szenvedések viszont vágyat formáltak bennem a gyógyulásra, illetve mire a színjátszó körbe kerültem, valami belső igény alakult ki bennem a hitre. Hagyományos színészként indultam, a bábok csak később toppantak be az életembe. A bábszínészet sem azonnal vált szerelemmé. Először csak belecsöppentem egy bábelőadásba, majd évekkel később ragadott teljesen magával – mesélte élete fontos állomásait a bábszínész.

Legfőbb inspirációja hitéből fakad

– Van, hogy bábelőadás előtt is imádkozom vagy igehirdetést olvasok. Lényeges számomra, hogy megbocsátást kapjak, megbocsássak, lássam, mi az, amivel foglalkoznom kell és mi az, amit el kell engednem. Ennek kiemelt helye és ideje, amikor reggelente a feleségemmel imádkozunk, beszélgetünk, igét olvasunk. Ilyenkor minőségi időt tudunk eltölteni Isten­nel és egymással – vallotta őszintén.

– Az élet evangéliumát kívánom szolgálni. Velem is megtörtént a csoda, miként bárkivel megtörténhet – fogalmazott végül Fülöp Joci, aki azt is megígérte, rövidesen önálló bábelőadással tér vissza, hogy szándéka szerint fényt vigyen a rászorultak oly gyakran magányos, szürke hétköznapjaiba. Várhatóan augusztus 10-én érkezik újra a Wojtylába ön­álló előadásával.