Bán János: A konfrontatív hozzáállás problémásabb, de így érdemes csinálni

– Hogyan értékeli az elmúlt időszakot, amit a kecskeméti médiában töltött?

– Öt éve vettem át a csapat vezetését, és érdekes, éppen munkatársaim emlékeztettek a minap, hogy akkor azt jósoltam, körülbelül öt év kell majd az általam tervezett modell teljes kialakításához. Az volt a célkitűzés, hogy a Kecskeméti Televízióból egy médiacentrumot hozzunk létre, egy erős városi online portállal, a szép hagyományokkal rendelkező, de akkor tetszhalott állapotban lévő Kecskeméti Lapok megújításával, és a tévé műsorstruktúrájának átalakításával és netes jelenlétének erősítésével. Úgy gondolom, a Hírös.hu beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mind sokszínűségét, mind olvasottságát tekintve. A Kecskeméti Lapokat 40 ezer példányban megjelenő ingyenes városi kétheti lappá alakítottuk, amely nagyon jól leköveti a helyi eseményeket. A tévében a korábbival egyező feltételek, költségvetés mellett másfélszeresére növeltük az adásidőt, új magazinműsorok indultak el. Nagyon büszke vagyok a Hírös Gazdaság című közéleti-gazdasági magazinra és különösen a Hírös Históriák című helytörténeti magazinra, utóbbi szerintem országosan is egyedülálló, diákok, laikusok számára ad érdemi, izgalmas információkat a város történetéről.

– A hírek szerint nem szakad el teljesen a médiacentrumtól.

– Új megbízásom rengeteg munkát, elfoglaltságot jelent, de nem szeretném, hogy teljesen elvágjon a kecskeméti feladatoktól. Szeretném továbbvinni a megkezdett átalakítások jelentette feladatokat, a nyomtatott lapokat is felügyelve.

– Beszéljünk az MTVA Zrt.-től érkezett felkérésről, az M5 kulturális-oktatási–ismeretterjesztő csatorna igazgatói pozíciójáról. Milyen tervekkel vág neki?

– Az M5 nagyon sok jó tartalmat szolgáltat, de ezek nem kellően ismertek, egyrészt tehát feladat lesz a csatorna népszerűségét növelni. A műsorstruktúrában olyan változásokat tartok szükségesnek, amelyek révén a csatorna nagyobb szerepet tud betölteni a kulturális szférában, jelentősebb visszhangot tud kelteni. Vannak viták, feszültségek a kulturális térben, és azt gondolom, hogy ha valahol van helye az erről szóló diskurzusnak, akkor az az M5, ezt érdemes felvállalni. A kulturális ajánlók mellett sokkal kritikusabb hangvételt is el tudok képzelni. A távolságtartó tájékoztatás valószínűleg nem a jövő útja. Olyan világban élünk, amelyben a szubjektív műfajok egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, gyermekeink már a blogokban, vlogokban vannak otthon. A nézők erőteljesebb orientációt kaphatnának arról, hogy egy új könyv, film, színdarab milyen az ítészek, a szakemberek, a médiában rendszeresen felbukkanó, vagy éppen még teljesen ismeretlen véleményformálók szerint. Természetesen a szubjektív megközelítés mellé olyan szakmai tartalmat kell tenni, hogy a kritika ne legyen se agyonméltatás, se pocskondiázás. Az sem baj, ha némi vita bontakozik ki az adott műről, a néző több szempontot tud megismerni és ezek alapján eldöntheti, számára melyik vélemény a szimpatikus, az elfogadható.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy bevállalósabb lesz a csatorna?

– Igen. A konfrontatív hozzáállás mindig problémásabb, de úgy gondolom, érdemes felvállalni. A kultúra véleményeket, akár indulatokat is szül, baráti társaságban is megvitatjuk, miért jó vagy rossz például egy film. Az M5-nél természetesen van hagyománya ennek, az Ez itt a kérdés műsorban kiváló beszélgetések, viták folynak. Ilyenből lehetne több. A csatornának az ismeretterjesztés is feladata, e téren nem tudom majd magam megtagadni, a magyar történelem kevésbé ismert vagy egyoldalúan tálalt időszakaival biztosan fogunk foglalkozni. Másrészt készülhetnek olyan dokumentumfilmek, amelyek a fiatalok ízlésének jobban megfelelő módon dolgoznának fel történelmi témákat.

– Meg tudja egyáltalán szólítani manapság a televízió a gyerekeket, tinédzsereket?

– Saját gyermekeimen és korosztályukon látom, hogy ők már gyakorlatilag csak online tartalmakat fogyasztanak, abból is elsősorban az egyedi hangvételűeket. Ha ezeket a megváltozott szokásokat nem vesszük figyelembe, akkor kérdésessé válik, hogy tíz-húsz év múlva mekkora létjogosultsága lesz bármilyen tévés műsornak. Nagy kérdés, hogyan lehet közelíteni az online világot a hagyományos kulturális szférához úgy, hogy az értékek megmaradjanak. Ma már nem elég, hogy egy professzor elmeséli egy várromnál, ötszáz éve hogyan zajlott egy ostrom. Vannak tehetséges műhelyek Magyarországon, amelyek egyes területeken rutinra tettek szert, de a módszerek, metódusok még kiforratlanok.

– Szép nagy feladatnak tűnik. Jut majd emellett idő az írásra?

– Nekem szükségem van arra, hogy történeteket írjak, ez az, ami igazán kikapcsol, pihentet, levezeti a feszültséget. Az írás ilyen értelemben egyáltalán nem teher. Korábban sem volt sokkal több szabadidőm, de kialakult a munkamódszerem, tudom, mikor mennyi időt tudok rászánni. Hétköznap ritkán, hétvégén akár több órát, a szabadságokat pedig intenzíven kihasználom. Úgyhogy készül a jelenleg tizenkét kötetesre tervezett Hunyadi-sorozat tizenegyedik kötete, terveim szerint év végére be is fejezem. Emellett egy csapattal dolgozunk a Hunyadi-tévésorozat forgatókönyvén, és hamarosan megjelenhet egy érdekesnek ígérkező szkíta-hun-magyar mondagyűjtemény is az átdolgozásomban. Azért megmondom őszintén, néha én is csodálkozom, amikor megjelenik egy könyvem, hogyan sikerült belepréselni az időmbe.