Önkéntesként segíti a sérült madarak mentését

– Aki ismeri önt, az tudja, hogy egy műszaki zseni. Azt gondolhatnánk, hogy ez távol áll a madaraktól. Mégis hogyan barátkozott össze a madarakkal?

– Már kisgyermekként érdeklődtem a madarak iránt. Jól emlékszem, hogy a Horváth Zoltán utcai gólyafészeknél mindig meg kellett állni, hogy lássam a kisgólyákat. Iskolásként a csillagászat, a fotózás és a saját találmányok készítése mellett a technika iránti szenvedélyemet kihasználva madárhanggyűjtéssel is próbálkoztam. Egy hordozható kazettás magnóval, papírból készült parabolára szerelt kondenzátormikrofonnal jártam az erdőt. Egyre többet túráztam, kirándultam, közben mindig gyönyörködtem a tájban és figyeltem a madarakat. De bárhol járok és dolgozok, a madarak mindig a közelembe jönnek.

– Hogyan lett madármentő?

– Az Argos Állatvédelmi Egyesület és a Fidó Bácsi Alapítvány közreműködésével öt vörösróka-kölyköt vittem Pestre, az Állatmentő Sereghez, tőlük kaptam az első madármentős megbízást 2017 júniusában. Egy tartósan sérült, röpképtelen, Dézi nevű dolmányos varjút kellett Békéssámsonról Szentesre szállítanom. Kiderült, hogy hamarosan ott nyílik meg egy régi óvoda épületében a hortobágyi Madárkórház Alapítvány Szentesi Madármentő Állomása. Önkéntesként bekapcsolódtam a munkába, kiépítettem a mikrohullámú internetes kapcsolatot, segítettem a röpdék építésében, rendezvények hangosításában, kisfilmek, fotók készítésében, épületkarbantartásban, és nem utolsósorban sérült madarak szállításában, ellátásában. Két hónap múlva vizsgáztam alapfokú madármentésből, de ezzel nem ért véget a tanulás, a mai napig is folyamatosan gyűjtöm a tapasztalatokat.

– Ha jól tudom, nem csak madárvédelemmel foglalkozik.

– Nagyon jó kapcsolatban vagyok a helyi kutyamenhelyekkel és a cicamentőkkel is, ők is segítenek a madarak, denevérek mentésében, és szoktak kötszereket, fertőtlenítőket küldeni a hortobágyi Madárkórházba. Önkéntesként főleg védenceik fuvarozását vállalom, legutóbb is elég messzire mentem az ország másik pontjára szaporítók által kidobott kutyusokért. Sajnos az utóbbi időben volt olyan eset is, amikor a természetvédelmi őrrel együtt kellett kimenni egy eltorlaszolt bejáratú molnárfecskefészek ügyében, pedig egy fecskepelenka felszerelésével könnyen megoldható a lepotyogó ürülék problémája. A tőlem elvárható módon mindent megteszek, hogy segítsem az állatvédelemben részt vevő egyesületek, alapítványok munkáját. A családban vannak terápiás kutyák, ha időm engedi, elkísérem őket a tanórákra, foglalkozásokra. Bízom benne, hogy a gyermekek egy-egy ilyen foglalkozás után jobban odafigyelnek a környezetükben élő állatokra, és családtagjaik figyelmét is felhívják erre.

– Ha éppen nem állatok megmentésével foglalkozik, akkor mit csinál?

– Közel öt éve nincs főállásom, sok állásajánlatot kapok, de beszédhibám miatt mégsem tudok elhelyezkedni, alkalmi munkákból élek, rendszergazdaként, főleg távmunkában dolgozom, ezért több idő marad a madarakra. Szabadidőmben is sokat önkénteskedek. Rendszeresen segítek a Kiskunfélegyházi Nyugdíjas Klubok Egyesületének a pályázatoknál, rendezvényeiken hangosítok, fotózok, kamerázok, idős, beteg embereket szállítok. Szeretek túrázni, kirándulni, második otthonomnak a Mátrát tekintem. Természetesen, ha madárfiókát kell felnevelni, akkor szabadidőről nemigen beszélhetünk, mert napkeltétől napnyugtáig etetni, gondozni kell, minél kisebb, annál nagyobb odafigyeléssel.

– Úgy tudom, hogy a műszaki tehetségét a madárvédelemben is kamatoztatja, hiszen több odút is bekamerázott már.

– Az első webkamerás madárodú Meizl Ferenc, a Madárbarát Klub vezetőjével közösen készült a Platán iskola számára. A másik webkamera ugyanott, egy feketerigó-fészekre lett beállítva, csodás élményekkel gazdagodtak az élő közvetítés nézői, de számomra is hasznos megfigyelés volt, sokat segített a rigófióka-nevelésben. Hamarosan saját forrásból külterületen egy madárbarát kertben fog megvalósulni az új webkamerás madárodútelep, az ehhez szükséges informatikai hálózat már elkészült. Ugyanakkor folyamatosan dolgozok egy gólyafészkek megfigyelésére alkalmas kamerás rendszeren is.

– Megosztana velünk néhány emlékezetesebb madármentős történetet?

– Nagyon sok van, de az egyik legemlékezetesebb az a tavalyi eset, amikor a kiadós esőzések miatt egy társasház negyedik emeleti ablakánál leszakadt a molnárfecskefészek. Sajnos négy fióka közül csak kettő maradt életben. Szerencsére az ilyen váratlan esetre korábban rendeltem molnárfecske-műfészket, amit sikerült a régi fészek helyére rögzíteni. A műfészekbe a leszakadt fészek bélését is átraktam, hogy otthonosabb legyen. A fiókákat megvizsgáltam, egészségesnek tűntek, ezért visszahelyeztem őket a műfészekbe. Megbeszéltem az ott lakó családdal, hogy figyeljék a fészket. Másnap hajnalban hallották hangosan csipogni a kicsiket, miközben a szülők etették őket. Kíváncsian várjuk, hogy idén lesz-e költés a műfészekben. A legszebb pillanat azonban minden madármentő életében a gyógyult madarak szabadon engedése. Számomra ezek közül a legcsodálatosabb egy bütykös hattyú elengedése volt két éve Szentesen, a Kurca partján. Csodálatos vízibalettel köszönte meg nekünk az ellátását. Az erről készült felvétel megtekinthető a YouTube-on.