Több száz milliós beruházást vezényel le az új parancsnok

A parancsnok korábban a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet, illetve a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönt vezette, Kalocsán pedig parancsnokhelyettes volt. Régi-új munkahelyén sok ismerős kolléga fogadta, de van mit bepótolni, miközben – a napi feladatok mellett – egy több száz millió forintos konyhaberuházást is le kell vezényelnie. Nem ez az egyetlen küszöbön álló reform: belső rekonstrukcióra és biztonságtechnikai fejlesztésre is számít a közeljövőben, mivel ezekről már kormányhatározat született.

– A legfontosabb feladat egy vezetőváltásnál a folyamatosság és a kiegyensúlyozott szakmai munka fenntartása, biztosítása. Ezzel természetesen semmi gond nem volt. Nyilván én sem voltam ismeretlen az állomány számára, illetve ők sem számomra, hiszen a vezetők nyolcvan százalékát ismerem. A végrehajtó állomány tíz év alatt részben kicserélődött, de ötven százalékukkal szintén ismerjük egymást – mérlegelt Soczó.

– A kölcsönös ismerkedés, a követelmények ismertetése, a kapcsolatfelvétel a város vezetőivel és az állami szervek helyi vezetőivel megtörtént, azóta zajlik a szakmai munka, ami akad bőven – mondta, hozzátéve: náluk is érzékelhető a fluktuáció; mostanában épp biztonsági körletfelügyelői és ápolónői beosztást tudnak kínálni. Megjegyezte: bár a közelben lévő szekszárdi és állampusztai intézetekben több a nyitott pozíció, hozzájuk is mindig megéri önéletrajzokat küldeni. A parancsnok elárulta: ezen a poszton másképp zajlik a napi rutin (ha van egyáltalán olyan), mint a legtöbb munkakörben: 24 órás készenlétben kell állnia, gyakran hívják hétvégén és éjszaka is. Ez így van rendjén, mivel folyamatosan „képben kell lenni a történésekkel”, fogalmazott. A munkanapot rendre fél hét, hét körül kezdi, hogy még tudjon néhány szót váltani az előző éjszakai szolgálattal, és meg tudja hallgatni a kollégák kéréseit, ha éppen vannak. Mint mondta, ő szó szerint érti, és nem tartja „ördögtől valónak”, hogy az irodája mindenki előtt nyitva áll, mert szerinte ez „egy ilyen szervnél így is kell működjön”. Reggel nyolckor tart vezetői értekezletet, eligazítást, feladatmeghatározást, ilyenkor számoltatja el az előző napra kitűzött teendők végrehajtását, valamint továbbítja, szignálja és nyomon követi az új feladatokat, sorolta a reggeli teendőket.

– Tíz év alatt nagyon sok víz lefolyt a vén Dunán, nyilván így volt ez Kalocsán is. Elmondtam a régi-új kollégáimnak, amikor ide érkeztem, hogy okosabb és bölcsebb biztos nem lettem, de kicsit megőszültem és tapasztaltabb lettem, és azt gondolom, hogy a tízévnyi parancsnoki munkát tudom kamatoztatni itt. Azt kértem, hogy ebben mindenki legyen partner – árulta el Soczó. – Van olyan szakmai elvem, szemléletem és gondolkodásmódom, amiből bizonyos tekintetben nem tudok és nem is akarok engedni. Azt kértem, hogy ehhez alkalmazkodjanak. Persze, idő kell ahhoz, hogy megismerjük egymást és megszokjuk a közös munkát, de azt gondolom, hogy ez zökkenőmentesen megtörtént – értékelte az első néhány hónapot, amit a börtön és fegyház élén töltött.

Az intézet parancsnoka hangsúlyozta: minden körülmények között „nyílt, egyenes, őszinte kommunikációt” vár el a beosztottaktól, cserébe pedig „egyértelmű feladatmeghatározást és követelménytámasztást, humánus bánásmódot” ígér, nemcsak a munkatársai, hanem a fogvatartottak felé is. Jelezte: ez persze „nem üthet át határozatlanságba, gyengekezűségbe”; a maga részéről ugyanis kulcsfontosságúnak tartja a következetes szakmai iránymutatást és a személyes példamutatást is. Utóbbihoz hozzáfűzte: „ha a parancsnok háromnapos borostával és koszos cipőben jelenne meg dolgozni, akkor milyen erkölcsi alapon követelné meg a munkatársaitól a szakmaiságot, vagy a fogvatartottaktól az ápoltságot”.

– 2018-ban befejeződött az intézet külső homlokzatának rekonstrukciója, ezt követően megkezdődött a belső felújítás, ami hosszú folyamat, hiszen roppant öreg épületről beszélünk. Jelen pillanatban egy csaknem 200 millió forintos beruházás van folyamatban, ami egy teljes konyhafelújítást takar. A főzőteret, a nyílászárókat, a fűtési rendszert újítjuk meg, illetve mindent, a légtechnikától a sütő-főző berendezésekig – sorolta az aktuális fejlesztéseket a parancsnok, megjegyezve, hogy ezzel „előreláthatólag július közepére” végeznek. – Ezt követően ismét tudnak főzni a fogvatartottjaink saját maguk, illetve a személyi állomány számára. Jelen pillanatban egy másik intézményből hordják az ebédet, napi szinten – magyarázta. Hozzáfűzte: a konyharekonstrukció új oktatási távlatokat is nyit, hiszen ezzel – a varrónőképzés mellett – a szakács- és a felszolgálószakmát is elsajátíthatják majd a fogvatartottak, házon belül. Az intézetben persze nemcsak szakképzés, hanem általános és középiskolai tanítás is zajlik.

– A büntetés-végrehajtás bizonyos értelemben zárt és misztikus világ a kívülállók számára. Azt gondolom ugyanakkor, hogy zajlik megújulási folyamat a bv. szemléletében arra vonatkozóan, hogy többet mutassunk meg a szakmai munkánkról a civileknek – fogalmazott, majd dióhéjban vázolta azokat az elvárásokat, amelyeket az állam és a társadalom támaszt feléjük általánosságban. – Valamennyien tudjuk, hogy a fogvatartottakat, amikor a bíróság elítéli őket, el kell szeparálni a jogkövető magatartást tanúsító állampolgároktól. Amikor elítéltként vagy letartóztatottként a börtönbe kerülnek, akkor nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy őrizzük őket, hanem mindent meg kell tennünk azért, hogy esélyt kapjanak egy új életre, és a társadalom hasznos tagjaiként illeszkedjenek vissza a civil életbe. Ez összetett és folyamatos feladat, és kell, hogy partner legyen benne a fogvatartott, mert hiába adunk szakmát a kezébe, hiába dolgoztatjuk vagy taníttatjuk, ha a részéről erre nincs fogadókészség. Ad abszurdum: szabadul és olyan családba illeszkedik vissza, amelyben alkoholisták, kábítószerfüggők, bűncselekményből élők vannak, akkor borzasztóan nehéz az integráció – mutatott be egy nagy kihívást jelentő példát. Leszögezte: mindenkinek világosan kell látni, hogy a büntetés-végrehajtás munkája nem ér véget azzal, hogy a szabadult személy mögött visszacsukják a kaput, mivel „az eredmény csak ezután mutatkozik meg”, fogalmazott.

Folytatják a börtönben a munkaerő-megtartó programot is

Soczó a további fejlesztésekről szólva elárulta: hamarosan teljes belső rekonstrukción eshet át az épület. Ez a munka várhatóan „minden területet érinteni fog: a nyílászárókat, a zárkaajtókat, a teljes fűtésrendszert, a villamos hálózatot, a tetőszerkezetet”, sorol­ta, megjegyezve, hogy várhatóan egy teljes körű „biztonságtechnikai felújítás is realizálódni fog”. Folytatják továbbá a bv. intézetekben nemrég indult munkaerő-megtartó programot is: a személyi állomány munkakörülményeinek javítása érdekében irodabútorok, padlófelületek, parketták, íróasztalok, székek cseréje történik, fokozatosan. Erre a célra tavaly nyolcmillió forintot költöttek, idén viszont már kétszer ennyit, 16 milliót tudnak rá fordítani.

Soczó László névjegy

Bonyhádon született, 43 éves. Levelező tagozaton végzett a Pécsi Tudományegyetem személyügyi szervező szakán, majd Szombathelyen és Medinán töltötte a sorkatonai szolgálatot. Hadnagyi rangban, biztonsági tisztként kezdte büntetés-végrehajtási pályafutását, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, 2002-ben. Később – a felsőfokú büntetés-végrehajtási szaktanfolyam elvégzése után – ugyanitt lett biztonsági osztályvezető, először megbízással, majd kinevezéssel. A Kalocsai Fegyház és Börtönnek 2010-ben volt megbízott parancsnokhelyettese, majd egy időre visszatért Szekszárdra, ahol ki is nevezték intézetparancsnoknak. Ugyanebben a pozícióban vezette a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönt, 2018-19-ben, aztán áthelyezték Kalocsára, ahol a megbízottként dolgozó Ambrus Lajos bv. alezredest váltotta a parancsnoki székben, 2020. január 1-jei hatállyal, öt évre szóló kinevezéssel.