A zenetanítás működik a virtuális térben is

– Hogyan reagáltak a tanárok a tantermen kívüli digitális oktatási rend életbelépésére?

– A hír elhangzása után azonnal felhívtam a kollégáimat, hogy hétfőn reggel mindannyian jöjjenek be az iskolánkba reggel nyolc órára. A rendkívüli értekezleten először az általános iskolai nevelőtestülettel együtt hallgattuk meg intézményvezetőnk hivatalos tájékoztatását a kialakult helyzetről, majd mi, művészetisek külön megbeszélést folytattunk.

– Mi történt a megbeszélésen?

– Átbeszéltük, hogy melyek a legfontosabb első lépések ahhoz, hogy már délután folytathassuk munkánkat az új körülmények között. Tisztáztuk, hogy kinek milyen otthoni eszköze van arra, hogy az online oktatási formában is tudjuk folytatni a gyermekek hangszeres és elméleti oktatását. Minden pedagógusom már vasárnap beszélt a szülőkkel, hogy rendelkezésre állnak-e az otthoni feltételek, a számunkra nagyon furcsa, „személyes kontaktus” hiánya miatti oktatás elindítására. A szülők rendkívül pozitívan, együttműködő módon, azonnal a támogatásukról biztosítottak bennünket.

– Hogyan indították el a munkát?

– Táblázatokat készítettünk, amelyben dokumentáltuk, hogy elértük-e a szülőt, beleegyezett-e abba, hogy informatikai eszközökön keresztül folyjon tovább az oktatás, mikor, melyik napszakban, időben, ezért egy digitális tanítási órarendet is létrehoztunk. Nagy segítségünkre van a mai kor technikai eszközeinek a használata, a különböző közösségi portálok, és a ma már nagyon elterjedt, és mindennapi életben is használatos okoseszközök bevonása az online digitális térbe.

– Milyen volt az első óra, az első találkozás a növendékekkel?

– Az első bejelentkezések alkalmával hozzá kellett szoknunk az emberi hang és a hangszerek hangjának késéséhez, amíg eljut ténylegesen hozzánk, és viszont a tanulókhoz is. Egy kicsit át is kellett alakítanunk az eddigi gyakorlatot, mivel nem tudunk azonnal beleszólni, ha valamin változtatni szeretnénk. Meg kell várni, amíg a növendék eljátssza a darabot, és csak ezután tudjuk adni az instrukciókat. Folyamatosan haladunk a tananyagban. Én úgy gondolom, hogy ebben a rendkívüli helyzetben mindent megteszünk annak érdekében, hogy növendékeink hangszeres tanulás iránti érdeklődése ne csökkenjen, szinten tartsuk az eddigi tudásukat.

– Milyen tapasztalatai vannak?

– Eddig három hét telt el, igazából most dől el, hogy egy pedagógus ebben a borzasztóan fárasztó, minden figyelmét lekötő online munkában, amely több idejét veszi igénybe, mint normális helyzetben, hogyan tudja képernyőn keresztül érvényesíteni, átvinni személyiségét. Hogyan tudja érdekessé tenni a lecke leadását, az óra megtartását úgy, hogy a képernyő másik felén ülő gyermek izgatottan várja majd a bejelentkezését következő óra alkalmával is. Ez a digitális térben folyó online oktatás telis-tele van új kihívásokkal, ugyanakkor pedagógiai tapasztalatainkat a virtuális térben való mozgás, ismeretátadás terén gazdagítja, bővíti.