A Kiskunságban meg kell küzdeni a trófeáért

Hatodik alkalommal rendezte meg csütörtökön a KEFAG Zrt. a Bugaci- és Észak-Kiskunsági Erdészet vadászterületein elejtett dámbikák trófeáinak szemléjét, ezúttal is a Vackor Vár Erdei Iskolában.

A dámszarvas vadászat Magyarországon október első napján kezdődik, általában ekkor hangzik fel a dámszarvas bikák sajátos, folyamatos horkolásszerű barcogása (bőgése). A mostani időszakban Bugac és Kerekegyháza mellett, valamint a Nyíri-erdőben összesen 48 bika került terítékre. Jogszabály írja elő, hogy minden elejtett vad kifőzött-kikészített és zsűrizett (pontozott) trófeáját egy szemlén kell bemutatni.

Az Észak-Kiskunsági Erdészet 9 ezer hektárnyi területén 28 dámbikát lőttek ki a vadászok, akik között voltak erdélyi, osztrák és német vendégek is. A legnagyobb, 4,99 kilós trófea egy tízéves példányé volt. Mint Huszárik Bélától, az erdészet fővadászától megtudtuk, összesen hat trófea kapott arany-, három ezüst-, hét pedig bronzminősítést. Hozzátette: idén a nagy meleg és a szárazság alaposan megnehezítette a vadászatot, mert ilyenkor a vad nem mozog intenzíven, leginkább naplemente előtt aktív, amikor már nehéz megnézni, a cserkészés pedig a száraz falevelek, ágak miatt körülményesebb.

A Bugaci Erdészet területén 20 bikát ejtettek el, tíz trófea lett arany-, négy ezüst-, három pedig bronz minősítésű. Kovács László fővadász kiemelte: idén tizenegy trófeájuk volt 4 kilogrammnál nehezebb, ami kiemelkedő eredmény. A legnagyobb 5,2 kilós, ami tehát így az egész szemle „legje”. Bugacon kizárólag hazai vadászok jártak ebben a barcogási időszakban. A vadászterületen egyébként körülbelül 400 példányt számlál a dámállomány (bika, tehén, borjú együtt). A fővadász elmondta: arra törekszenek, hogy az erdő és a vad összhangban legyen, a vadak ne okozzanak túl sok kárt, az erdősítéseket pedig meg tudják védeni bekerítések nélkül.

A szemle megnyitóján Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta: a dám nagyon hálás, a Kiskunság klimatikus és természeti viszonyaihoz, valamint gazdálkodási kultúrájához kiválóan alkalmazkodó vadfaj. Beszélt ő is az ezévi szélsőséges, „bolondos” időjárásról, melynek ellenére van mire büszkének lenniük. Külön szólt a helyszínválasztásról; mint mondta, a Vackor Várban „ősszenő, ami összetartozik”, itt a környezeti nevelés és a vadászati kultúra szoros egységet képez (a szemlén egyébként az erdei iskolában táborozó ágasegyházi diákok is részt vettek).

– Olyan vadgazdálkodást próbálunk folytatni, amely a természet adta lehetőségek maximális kihasználására épül, a vadmennyiséget úgy kordában tartva, hogy minimális takarmányozásra legyen szükség, csak a természetre számítunk. Ennek hátulütője, hogy ha érkezik egy vendég, aki csak két-három órára ér rá, neki sajnos nem tudjuk garantálni, hogy sikerélménnyel fog távozni. Nálunk ahhoz, hogy elejtési lehetőséghez jusson bárki is, meg kell dolgozni. De úgy gondolom, úgy mint az élet más területén, a vadászatban is nagyobb értéke van annak, amiért megküzdünk – mondta beszédében Fodor Mihály, a Bugaci Erdészet igazgatója. Érdekességként megemlítette, hogy a mostani szezonban egy hölgyvadász lőtte ki az első bikát.

Hogyan pontozzák a trófeákat?

A vadászati hatóságnál minden egyes trófeát be kell mutatni, ezeket egy szakmai bizottság elbírálja, pontozza és minősíti, valamint azt is megállapítja, ha az elejtés esetleg szakszerűtlen volt (például fiatal korban lőtték le a bikát). A koponyát az agancstőig kifőzik, és kifehérítik, az agancsot viszont nem kezelik.

A pontozásnál fontos szempont a szárhossz, a lapátszélesség, a lapáthossz, de számít a szín, az alak, a szabályosság, a szemág (alsó ág) hossza, a csipkézet. Pontlevonás jár viszont például a behajló lapátért, a plusz ágért.