Sokkal több életet menthetnének meg szervadományozással

A szakmai konferencián kiderült: a legtöbb donáció tájékozatlanság és családi tiltakozás miatt hiúsul meg. A Móra Ferenc Művelődési Központban a tanácskozást a szervdonorok emlékére rendezték meg annak apropóján, hogy épp egy esztendeje avatták fel a félegyházi Alsótemetőben az ország első olyan emlékhelyét, ahol a szervátültetettek és a donor hozzátartozói közösen emlékezhetnek azokra, akik szerveikkel emberek életét mentették meg. Az ismert donorok emlékművének megvalósítását Csikós Józsefné kezdeményezte, akinek fia, Csikós József Csiki halálával három ember életét mentette meg. A konferencia is Csikós Józsefné Irma kezdeményezésére szerveződött, immár második alkalommal. Célja, hogy minél közelebb kerüljenek egymáshoz a donor hozzátartozók és a szervátültetettek, illetve, hogy az előadások által pontosabb képet kapjon a társadalom a szervadományozás folyamatáról.

A fórum első előadója dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója volt, aki azt hangsúlyozta, hogy igenis beszélni kell a szervadományozásról. Fontos, hogy elmondjuk a hozzánk közelállóknak, mi a véleményünk erről, mert ezzel később, segíthetjük őket a döntésben. – A nem várt helyzetekre, a halálra nem lehet felkészülni. De a jó döntésekhez szükségesek az alapismeretek. Fontos tudni, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy a szerveit agyhalál esetén transzplantációs célokra felhasználhatják, akkor vélelmezik az illető beleegyezését (kivéve kiskorú esetében) és a szerkivétel elvégezhető. Ennek ellenére sokszor családi tiltakozás miatt hiúsul meg a donáció – részletezte dr. Mihály Sándor. Arról is beszélt, hogy a magyarok társadalom alapvetően adakozónak számítanak, vagyis a társadalom háromnegyede szívesen adományozná szervét transzplantációra agyhalál esetén. Az agyhalál azonban nagyon ritka, ebből is adódik, hogy donorszerv hiány van. Tavaly hazánkban 600 új transzplantációra váró beteget regisztráltak és mindeközben 500 átültetést végeztek – sorolta a szakember. Elmondta, vesére 3,5 évet, májra 1,3 évet, szívre 1,4 évet, tüdőre 0,78 évet és hasnyálmirigyre 2,11 évet kell várniuk a betegeknek általában.

Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, aki maga is vesetranszplantált, arról beszélt a konferencián, hogy mekkora örömöt jelent a szerátültetetteknek a donor családokkal való találkozás. Elmondta, nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnának arra az emberre, akinek új életét köszönhetik.

Dr. Domján Mihály szakpszichológus, családterapeuta arról számolt be, hogy vezetésével csoportfoglalkozás működik a városi könyvtárban, melynek keretében a donor hozzátartozó családtagok közösen élhetik meg a gyász különböző fázisait, elmondhatják fájdalmukat, de az apró örömöket is megoszthatják egymással, ezzel is támaszt nyújtva hasonló sorsú embertársaiknak. A csoportfoglalkozáshoz kapcsolódva működik egy Facebook-csoport is, melyhez bárki csatlakozhat.

Végezetül pedig a szervdonorok emlékművének alkotója, Bozóki István kőfaragómester mondta el gondolatait a témában.