Különleges plasztikát kapott a Honvédelmi Minisztériumtól Szeverényi István

Szeverényi Istvánt sokan köszöntötték fel a 95. születésnapja alkalmából. Katonai múltja elismeréseként egy különleges szobrot kapott a Honvédelmi Minisztériumtól, melyet a Honvéd Hagyományőrző Egyesület kecskeméti területi szervezete javaslata alapján ítéltek meg számára. A katonát ábrázoló viselettörténeti kisplasztikával köszönte meg a minisztérium Szeverényi István haza iránt tett szolgálatát, egy­kori helytállását és a honvédelem érdekében egy életen át végzett tevékenységét. A minisztériumi kitüntetést Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület helyi elnöke adta át. Az ünnepségen ott volt Polyák József nemzetőr tábornok a Magyar Nemzetőrség képviseletében, valamint Székelyné Kőrösi Ilona, a Honismereti Egyesület helyi elnöke is.

A kisplasztika mellett az ünnepelt átvehette a Honvéd Hagyományőrző Egyesület emlékplakettjét, a miniszterelnöki köszöntő emléklapot, valamint Kecskemét város díszoklevelét is.

Szeverényi István 1924. augusztus 5-én született. Kilenc testvér közül ő volt a hetedik. Családjában fontos szerepet kapott a katonaság. Édesapja – aki egyébként erdész volt – az első világháborúban harcolt Isonzónál. A gyermekek közül először nyomdokaiba lépett a két idősebb fiú: Kálmán vadászrepülő-pilóta és János páncélos törzsőrmester lett. Később sajnos mindketten hősi halált haltak. Szeverényi István, látva édesapja és bátyjai példáját, 15 évesen katonazenész-növendéknek állt, trombitált a Zrínyi Miklós 7. gyalogezrednél. Hamar beilleszkedett a katonazene­karba. Részt vett az úgynevezett terület visszacsatolási műveletekben. 1940. augusztus végén vonultak fel a határ mentén az erdélyi részek visszafoglalása céljából, majd 1941 áprilisában a bácskai területeknél. A délvidéki tartózkodás idején több területen is térzenéltek. Élete legszebb emlékei között őrzi ezeket a pillanatokat, örül, hogy részt vehetett a terület-visszacsatolási hadműveletekben. Máig féltve őrzi azt a dicsérő oklevelet, amelyet 1940 novemberében kapott vitéz Grassy József ezredestől, a 7. gyalogezred parancsnokától.

Szeverényi István 1942 nyarán a kecskeméti 13. könnyű hadosztály kötelékében kikerült a szovjet frontra. A rekkenő nyári melegben 1000 kilométeres erőltetett menetben jutottak el a frontig. Közben többször térzenéltek, olasz és német zenészekkel együtt is játszottak. Néha Kecskemétre is hazavezényelték, hogy játsszon a színház zenekarában. A háborúban a katonazenészeket időnként őrszolgálatra is beosztották, raktárakat, hadosztálytörzset, szálláskörleteket őriztek és védtek, köztük Grassy tábornok lakását is.

Szeverényi István 1943 májusában szerencsésen hazakerült a doni frontról. Utána a zenekartól áthelyezték az ezred pótkeret parancsnoksága mozgósítási alosztályához írnoki beosztásba, 1944 őszétől újra harcolt. 1945. március 31-én esett hadifogságba, ahonnan 1948. novem­ber 7-én tért haza szeretteihez. A Donyec-medencé­ben töltött 43 hónapnyi hadifogság alatt sok borzalmat átélt, de erős hite, kitartó akarata és a szerencse is közrejátszott, hogy annyi megpróbáltatás után mégis sikerült hazatérnie.

Édesapja foglalkozását követve erdész lett. Nyárjason erdészetvezető volt több mint 30 éven át. Eredményes munkásságáért számos elismerést és kitüntetést kapott. Nevéhez fűződik többek között Kecskeméten, a Széchenyivárosban az Egymilliomodik Hektárerdő és a Benkó Erdő telepítése.

Szeverényi István mindig aktív életet élt, számos szervezet tagja még ma is. A Honvéd Hagyományőrzőkhöz 1993-ban lépett be, ha teheti, részt vesz még most is a rendezvényeiken. Tagja még a Veterán Repülőknek, a Hadifoglyok Egyesületének és az Országos Erdészeti Egyesületnek is.

Csalán, tej és méz lehet a hosszú élet titka?

Feleségével három gyermekük született, tőlük pedig nyolc unoka és hét dédunoka. Sajnos, feleségét közel tíz éve elvesztette. Odafigyel az életmód­jára, kímélő ételeket fogyaszt és sohasem cigarettázott. Szinte egész életében fogyasztott csalánt, tejet és mézet.