Gyöngyből alkot szép ékszereket Braun Beatrix

Braun Beatrix már gyermekként is sokat kézműveskedett. Kipróbálta az üvegfestést, a horgolást, a hímzést, az origamit, de még maketteket is készített. Igazán egyik mellett sem tartott ki sokáig, ám a gyöngyökbe első látásra beleszeretett.

– Főiskolás éveim alatt Székesfehérváron, az adventi vásáron csodálkoztam rá a kézzel készített láncokra. Rögtön vásároltam is néhány csomag üveggyöngyöt és könyvet, majd a kollégiumba visszatérve azonnal neki is láttam a munkának. A lánc olyan jól sikerült, hogy szobatársnőm addig noszogatott, míg néhány nappal később már a második ékszer is elkészült. Otthon, ismerve kézműves-előéletem, szüleim kétségek között fogadták új hobbim – mesélt a kezdetekről Braun Beatrix.

A kezdeti fellángolás később sem lohadt, sorra készültek a szebbnél szebb ékszerek. Beatrix komoly szakirodalmat halmozott fel könyvtárában, melyek segítségével elsajátította a gyöngyfűzés minden csínját-bínját. Először vegyes technikával dolgozott, készített divat- és népi ékszereket is. Később azonban teljes egészében a népi vonalra helyezte a fő hangsúlyt.

– A divatékszerek látványosak, a népi vonal viszont magában hordozza a hagyományt. A szívemhez legközelebb, mivel Tolna megyei vagyok, a sárközi minták állnak, de nagyon kedvelem a ruszint is. Lényeges különbség van az általános és az úgynevezett magyar gyöngyfűzés között. A technika, a színek használata, a díszítés, a gyöngyök mérete tájegységenként és nemzetiségenként is változik. Például van olyan ruszin ékszer, aminek érdekessége az úgynevezett a kagylóminta, melyhez szalmagyöngyöt is használok, az alsó és felső díszítést pedig fűzés közben teszem hozzá – emelte ki a dunavecsei népiékszer-készítő.

Braun Beatrix termékeny alkotónak számít. Ma már nemcsak hétvégenként, hanem hét közben is dolgozik. Előfordul, hogy olyannyira belefeledkezik, hogy még hajnali kettőkor is gyöngyöt fűz munkaasztalánál. Láncainak alapja a cseh kásagyöngy, melyeket nem damilra, nyújtható gumira, hanem a jóval erősebb és tartósabb farmervarró cérnára fűz fel.

– A láncok elkészítése komoly tervezést, figyelmet igényel, és rendkívül időrabló elfoglaltság. Nagyon sokat kell számolni és lehetőleg mindent fejben kell tartani. A kevésbé bonyolult, könnyebbnek számító ékszer egy-két nap alatt megvan. Az eddigi legkomolyabb munkám egy tíz centiméter széles, negyvenegy centiméter hosszú, három részből álló, ukrán mintázatú ékszer volt, melyhez közel háromezer gyöngyöt használtam fel, majd’ három hétig dolgoztam rajta. Munka közben valaminek, rádiónak, televíziónak, mindig szólni kell mellettem, ám ha beszélnek hozzám, azt nem szeretem, mert könnyen eltévesztem a mintát. Többször előfordult már velem, hogy a csevegőnek köszönhetően jó darabon vissza kellett bontanom a már majdnem kész ékszert – mesélte mosolyogva Braun Beatrix.

A népiékszer-készítő számára a hagyományos népi motívumok és technikák ma már nem jelentenek kihívást, hiszen szinte valamennyit kipróbálta, ismeri és alkalmazni is tudja. Jelenleg azon tüsténkedik, hogy mindezeket oly módon dolgozza át, hogy ne csak alkalmi, hanem mindennapi viseletek is lehessenek. A legfontosabb célja azonban az, hogy tovább bővítse, majd átadja tudását.

– Korábban a helyi művelődési házban indítottam szakkört. A minap pedig jelentkeztem a Magyar Művészeti Akadémia alkotói és kutatói ösztöndíjprogramjára. A legnagyobb vágyam, hogy minél hamarabb magaménak tudhassam a Népi Iparművész címet – tette hozzá Braun Beatrix.

Ruszin lánca bekerült a legjobbak közé

Braun Beatrix a helyi könyvtárban mutatkozott be első ízben népi gyöngyfűzött ékszereivel. Az elmúlt tíz évben nagyon sok helyen megcsodálhatták nagy műgonddal készített míves munkáit. A fiatal kézműves rendszeresen követi a Hagyományok Háza programjait, pályázatait, tavaly ruszin láncát modern míves terméknek minősítették, és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban ki is állították.