Segítenek, hogy a gyászból szeretetteljes emlékezés váljon

– Milyen módon tudnak segíteni a gyászoló családokon? – kérdeztük dr. Zelena Andrást, aki az elmúlt évben vehette át az Egészséghős díjat gyászfeldolgozó munkája elismeréseként.

– Sajnos a kisbaba elvesztését még napjainkban is sok család megéli. Fontos, hogy a tragédiát feldolgozza az édesanya és az édesapa, hiszen a gyásszal foglalkozni kell, nem szabad semmisnek tekinteni. A gyászmunka során célunk, hogy a tragikus élményt szeretetteljes emlékezéssé változtassuk. Ebben segíthet egy gyászfeldolgozó csoport vagy az egyéni tanácsadás.

– Hogyan működik a gyászfeldolgozó csoport?

– Egy-egy foglalkozáson általában 8-12-en vannak, mindenki beszélhet saját tragédiájáról, veszteségéről. A résztvevők csak annyit osztanak meg saját történetükből, amennyit szeretnének. Van, aki eleinte mélyen hallgat és figyel, de akadnak, akik rögtön az elején megnyílnak.

– Ki vezeti a foglalkozást?

– A gyászfeldolgozó csoport egy önszerveződő csoportforma, melyet egy érintett sorstárs is vezethet, aki már feldolgozta saját veszteségét. A tapasztalat mutatja: a sortársak mindig erőt adnak, az egymás közötti beszélgetés sokszor jobb csoportdinamikával működik, mint egy szakember által vezetett csoportban, hiszen hitelesít a saját történet, jövőképet ad a talpra álláshoz.

– Mindenkinél működik?

– Természetesen vannak kivételek. A vezető felelőssége felismerni, hogy az adott tagon nem tud segíteni a csoport, tovább irányítja szakemberhez.

– Miben más az egyéni tanácsadás?

– Vannak esetek, melyek egyéni tanácsadást igényelnek. Ha például olyan veszteség éri a családot, ahol már nagyobb gyermeket ér baleset vagy gyógyíthatatlan betegség, ami nagy csoportban nehezen dolgozható fel. Vagy például ide sorolható, ha az édesanya már sokadszor vetélt el, vagy ikerterhességből veszít el babát, babákat.

– Ki hogyan éli meg a tragédiát?

– Mindenki másképp, de arról mindenki vall, hogy légüres térben találja magát. A gyermek elvesztése kétféle lehet: prenatális, azaz szülés előtti, amikor a magzat még az anyaméhben veszíti életét, vagy perinatális, azaz szülés, születés környéki. A baba elvesztése mindenképpen óriási trauma.

– Az anyák vagy apák dolgozzák fel könnyebben a tragédiát?

– Nehéz erre választ adni, mindenki tragédiája egyéni, nem lehet összehasonlítani ezeket. Az viszont tény, hogy a nők társas veszteségfeldolgozók, azaz beszédesebbek, társakra-társra támaszkodnak ekkor. A férfiak viszont inkább úgynevezett racionális, magukba forduló gyászfeldolgozók. Ők sokszor pótcselekvéshez nyúlnak, például erős fizikai munkába vetik bele magukat, extrém sportot választanak, rosszabb esetben addiktív betegekké válnak. Szerencsére a tanácsadásra és a gyászfeldolgozó csoportokba is sokszor együtt érkezik a férj és feleség, ami jó.

– Sokan okolják magukat a baba elvesztése miatt?

– A legtöbben először magukat hibáztatják, megjelenhet az önvád. Éppen ezért fontos, hogy észérvekkel és szakmai érvekkel is támasszuk alá, hogy ő nem tett semmi rosszat. Muszáj felnyitni a szemüket, el kell mondani, hogy nem azért szült korábban, mert héthónaposan porszívózott, hanem azért mert sajnos ma ilyen és ilyen arányban születnek beteg babák, vagy tízből egy baba korábban érkezik. A gyászcsoportok pontosan azért hatékonyak, mert segítenek szembenézni a nehézséggel, érezhetik az ide járók, hogy nincsenek egyedül a terhükkel.

– Mikor könnyebb a gyászfeldolgozás, ha az első gyermeket veszíti el a család, vagy, ha otthon már vár egy testvér?

– A gyász mindenképpen nagyon nehéz. Sok szülőnek azonban ebben a rendkívüli tragédiában anyaként és apaként kell helyt állnia, hiszen otthon várja őket a másik gyermekük, vagy hamarosan hazavihetik a másik gyermeküket, hiszen nem ritka, hogy a koraszülött ikerpárból az egyik baba angyalka lesz.

– A kistestvérnek mikor mondják el az igazat?

– Ha már nagyobb, és érzékeli a történteket, akkor rögtön az elején. Meg kell vele értetni, hogy a halál az élet része. A gyerekeknél is egyéni, ki hogyan dolgozza fel a veszteséget. Azt javaslom, hogy a szülők figyeljék a viselkedését, ha változást észlelnek, például verekedőssé válik, beszédhibái jelentkeznek vagy rossz álmai, alvászavara van, esetleg a korábban szobatiszta gyermeknek lesz ismét gondja a vizelettartással, akkor mielőbb kérjék szakember segítségét. Szintén fontos jelezni a gyermekek pedagógusainak, hogy a család milyen traumát élt át, hiszen ez számos esetben magyarázat lehet a tanulmányi eredmények romlásának, vagy a fenti problémáknak is.

– Hogyan segíthetnek a barátok, családtagok?

– Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a temetés után alig keresik a gyászoló családokat, akik emiatt számkivetettnek érzik magukat. Holott jól esne nekik. Nem biztos, hogy tudnak már róla beszélni, de az esélyt meg kell erre adniuk. Tudatosítsák bennük, itt vagyunk, ha akarsz beszélni róla, szívesen meghallgatunk. Fontos: érezzék, hogy nincsenek egyedül a tragédiában. A legtöbbet így tehetik, figyeljenek oda rájuk, ne engedjék, hogy begubózzanak, minimálisra csökkenjen a közösségi életük. Attól azonban mindenkit óvok, hogy azt mondja: „Tudom, mit érzel.”, mert ez nem igaz, egy tragédia sem hasonlít a másikhoz, minden veszteség egyéni.

– Az Istenbe vetett hit segíthet a gyászfeldolgozásban?

– Az a tapasztalatom, hogy aki mély istenhívő, az a tragédia után meginog, aki viszont korábban nem volt vallásos, kicsit istenhívővé válik. Ugyanakkor a felekezeti csoportok sokat segíthetnek.

– Önnel hol találkozhatnak az érintettek?

– A Koramentor Házat működtető Korábban Érkeztem Alapítvány jóvoltából kéthetente fogadom a családokat Kecskeméten, de súlyos esetekben, akár többször is jövök. Minden szolgáltatás ingyenes, nemcsak az egyéni tanácsadás, de a gyászfeldolgozó csoportban való részvétel is.

– Milyen tapasztalatai vannak?

– A szakmai praxisomban sok szép történetet láttam már, amikor a tragédia átváltozott szeretetteljes emlékezéssé. Mertek újra babát vállalni a párok, és azóta újra boldogok. Persze idő kell a babaváráshoz, meg kell gyászolni az elvesztett családtagot. A célunk az, hogy a családoknak ismét legyen jövőképe. Sürgetni azonban senkit sem szabad.

A halál tabu téma

Magyarországon a halál témája tabu, nem nagyon beszélünk róla. A magyar nyelvben arra van szavunk, ha valaki elveszti a szülőt, az árva lesz. Ha a párját, akkor özvegy. Ha a szülő a gyermekét, arra nincs szó. A világrendünkben nincs benne, hogy a szülő eltemesse a gyermekét, ez az élettel összeegyeztethetetlen. A mai generáció nincs erre felkészülve. Régen még voltak halotti torok, virrasztás, ami segítette a gyászolást, a halott elengedését. Sok más társadalomban teljesen természetesnek veszik a halált, az élet velejáróját. A szakember úgy véli, sokat segíteni, ha mindenki tudna erről bátran beszélni.