Látványos alkotásokat készítettek szalmafonálból

A szalmafonásban jártas asszony elmondta a jelenlévőknek, hogy még gyermekkorában tapasztalta meg, milyen látványos dolgokat lehet készíteni szalmaszálból, ugyanis tompaiként családjának természetes közege volt a búzaföld. A hagyományuk része volt, hogy az aratás végén ünnepség keretében készítettek kosarakat és aratókoszorúkat szalmából.

– Nyugdíjas koromban kezdtem újra, könyvekből vettem ötleteket, és magamtól is sok formát kitaláltam, sokszor a közelgő ünnepekre hangolódva. Különösen nagy hangsúlyt kapott a spirális technika, ez a legfontosabb forma. A munkáimban a szív formát és a végtelen jelét, a fektetett nyolcast mindig belefonom. Valamiért ezek fontosak számomra, egyedivé teszik a munkámat – mondta Antónia.

A szemlélődők a fonott díszek és használati tárgyak széles választékát csodálhatták meg és maguk is elkészíthettek egyszerűbb formákat. A szalmafonó asszony a jelenlévőknek elmondta, hogy sok feladat van a búzakalász megmunkálásában.

– A szalmák beszerzésében a párom segít, neki köszönhetően engedélyt kaptunk rá, hogy bejárjunk egy kecskeméti búzatáblába és onnan gyűjtsük össze a szükséges szalmát. A föld fölött vágom el a búzakalászt, a leveleket leszedegetem. A levágott szálakat nem szabad sokáig tárolni, mert a nedvességüktől bepenészesedhetnek. Amikor még barna, ki kell fehéríteni őket, mosószeres vízbe kell áztatni a szálakat, majd kivenni, leönteni, ezután kénporral leszórni és egy napig állni hagyni – árulta el Antónia.

Az idős asszony bízik benne, hogy akár az óvodákat járva, akár ilyen bemutatókat tartva valakinek meg tudja tanítani a fonási technikát, aki hozzá hasonlóan élvezi majd ezt a munkát és tovább viszi az örökséget.