Harminc éve húzzák a kötelet a Solti Bikák

A solti kötélhúzó csapat egy helyi sportrendezvényen állt össze először 1992-ben Szabó József, Tóth László, Zsidó László és Lencsés Sándor kezdeményezésére. A sikeren felbuzdulva a tagok úgy határoztak, folytatják, és hogy neve is legyen a gyereknek, munkahelyük után Dunatejre keresztelték el magukat. A következő esztendőben atlétikai versenyen, megyei és országos polgárőrnapokon, illetve a környező települések sportrendezvényein mérettették meg magukat. A csapat néhány évvel később a határon túlra is elmerészkedett.

– A sors tizenegy éve Kozármislenyben, egy nemzetiségi összejövetelen hozott össze bennünket a horvátok legerősebb kötélhúzó csapatával. Ott tapasztaltuk meg istenigazából először, hogy mi is az a kötélhúzás. Addig lényegében inkább az erőnlétünkön és nem a technikán múlott, hogy nyerünk vagy veszítünk. A találkozásból sportbarátság született. Kiváló kapcsolatot sikerült kiépítenünk a horvátországi Dárda, majd a környező települések kötélhúzóival, akikkel immáron egy évtizede rendszeresen összejárunk. Évente több alkalommal, itthon vagy náluk feszülnek egymásnak a horvátországi erős emberek és a Solti Bikák – idézte fel a kezdeteket Lencsés Sándor, a Solti Bikák csapatának vezetője.

A solti erős emberek határainkon belül nem igazán találtak legyőzőre, ám a horvátok nekik is feladták a leckét. Nem csoda, mivel egész Horvátországban, így az Eszék környéki falvakban is nagy hagyománya van az erőpróbáknak, a harcos virtus gyakorlásának. Az első években nagy szó volt, ha a harmadik, negyedik helyet sikerült megszerezniük a Bikáknak.

– Sokat tanultunk és tanulunk tőlük most is. Ennek és a csapatunk kitartásának köszönhetően fokozatosan előbbre léptünk és már a dobogóra is felállhattunk. Tavaly hazai pályán első ízben sikerült tornagyőzelmet aratnunk – mesélte büszkén Lencsés Sándor.

Öt éve a solti kötélhúzók a Somogy megyei Mesztegnyőről egy Harley-Davidsonnal tértek haza. A rétesfesztivál fődíjáért tizennégy csapatot kellett legyűrniük. A motort azon nyomban el is adták, árából pedig kiutaztak horvátországi barátaikhoz.

– A Dunatej nevet 1998-ban, egy kalocsai versenyen cseréltük le. Egyik barátunk ugyanis Solti Bikákként nevezett be bennünket a megmérettetésre, ami annyira megtetszett mindannyiunknak, hogy rajtunk is maradt. A csapat néhány tagja nemcsak kötélhúzásban, hanem szkanderben is megmérettette magát, az év elején, a Kecskeméten megrendezett országos szkanderbajnokságon. Pap „Pici” István a +95 kg-os súlycsoportban bal kézzel az ötödik lett, míg a jobbkezes versenyszámban második helyezést ért el, így a fiatal solti sportoló ezüstéremmel zárta az országos versenyt – fűzte hozzá a csapatvezető.

– A Solti Bikákat nemcsak a sport fűzi össze, közösségünk szilárd alapját a baráti kapcsolatok adják. Csapatunk jelenleg húsz főt számlál. A legnagyobb problémát az utánpótlás jelenti, mivel a fiatalok nem igazán érdeklődnek a sport iránt. A tagság az elmúlt év végén arra az elhatározásra jutott, hogy egyesületi formába tömörül. A Solti Bikák Kötélhúzó és Szkander Sportegyesület megalakításával azt szeretnénk elérni, hogy minél többen ismerkedjenek meg a szabadidős sporttal, a kötélhúzással és a szkanderrel. A csapat a téli pihenő után februárban kezdi meg a felkészülést. Legközelebb májusban, Horvátországban kell majd bizonyítanunk. Büszkén mondhatom, hogy a Solti Bikák az elmúlt csaknem három évtized alatt országos hírnévre tett szert, és már Horvátországban is jegyeznek bennünket. Régóta dédelgetett álmunk az is, hogy kijussunk egy világversenyre, ami egyesületünk megalakulása után valóra is válhat – vázolta a közeljövő terveit Lencsés Sándor.

A kitartás, az elszántság a legfontosabb

A kötélhúzás nem korhoz kötött, a fiatalok, de akár a hatvan év felettiek is űzhetik e szokványosnak éppen nem nevezhető sportágat. Az erőnlét, az állóképesség és a technikai felkészültség mellett fontos a súly és a termet. A horvátországi csapatok tagjai általában két méternél magasabbak, súlyuk pedig meghaladja a százhatvan kilogrammot. A legfontosabb azonban a kitartás, a lelkesedés és az elszántság, amiből a Solti Bikák sem szenvednek hiányt.