A boldogság csak pillanatnyi érzés, de így még értékesebb

Az állandóan unatkozó, flegma, időnként megmagyarázhatatlanul viselkedő Bianka hirtelen felindulásból ellop egy csecsemőt. Elsőre jó ötletnek tűnt elvinni dühösen kiabáló anyjától, de gyorsan jönnek a problémák: hova menjen vele, egyáltalán el tudja-e látni?

Expasijai szóba sem állnak vele, végül a véletlen folytán találkozik az értelmi sérült Lacival, akiről éppen aznap állapította meg a gyámhivatal, hogy képtelen az önálló döntéshozatalra. A munkásszállón élő jószívű srác nem kérdez semmit, csak segít a lánynak, elköt egy lakókocsit, és kezdetét veszi bolyongásuk. Ez a vázlatos sztorija a Virágvölgynek, amelyet a Csuja Lászlóval beszélgető dr. Varga Zoltán filmesztéta szerint hosszú évek múlva is „a legmarkánsabb játékfilmes debütálások között fognak jegyezni” (ez volt ugyanis Csuja legelső játékfilmje).

A tavaly a Karlovy Vary-i filmfesztiválon az egyik kategóriában díjnyertes Virágvölgy különlegessége, hogy szinte kizárólag amatőr szereplőkkel forgatták. A női főszerepben Berényi Bianka meghökkentő-nyomasztó fotókat posztoló Instagram-sztár, az extrém és kevert stílusú EU Cannibal zenei projekt frontembere látható, a férfi főhőst pedig Réti László alakítja, aki civilben konyhai kisegítő, emellett parasportoló, a 2011-es speciális olimpiai játékokon arany-, ezüst- és bronzérmet nyert görkorcsolyában.

– Nem önmagukat játsszák, de önmagukat adják. Nem az ő sorsuk motívumait dolgoztuk fel, de saját személyes életükben is küzdenek olyan problémákkal, konfliktusokkal, ami a filmben is megjelenik – mondta Biankáról és Laciról a rendező, hozzátéve: a két főszereplő személyisége nagyon inspirálta őt és forgatókönyvíró-társát, Nagy V. Gergőt, a történetet is többször átírták miattuk. Mint elárulta: a tanulási nehézségekkel küzdő Réti László hihetetlenül eltökélt, „nagyon penge” volt a forgatáson, pedig az nem kis tortúra volt, hiszen másfél hónapon át heti hat napot, napi tizenkét órát kellett koncentráltan dolgozni. Kezdeti zárkózottsága miatt Csuja László sokat beszélgetett, játszott vele, hogy feloldódjon. A rendező szerint Biankán is változtatott a filmkészítés, a másokhoz való alkalmazkodás, szerinte ez jó időre belső tartást ad neki.

A film alapötlete 2012-ben jutott eszébe Csuja Lászlónak, miközben egy párizsi filmes workshop előadásán unatkozott. Igaz, akkor még arra gondolt, hogy a babát egy férfi lopja el. Az értelmi sérültek korlátai, a velük kapcsolatos sztereotípiák is régóta foglalkoztatták, el is ment egy speciális rehabilitációs otthonba, ahol a gondozottak családot alapíthatnak. Ezek a képek, gondolatok aztán szépen összeálltak, bár a szereplők és a szűkös költségvetés még alakítottak a forgatókönyvön (62 millió forintot kaptak a filmalaptól, ez nagyjából a negyede egy átlagos játékfilm büdzséjének – bár Csuja úgy fogalmazott, ez bizonyos értelemben levette a vállukról a terhet, nem kellett túlzott elvárásokkal megküzdeniük).

Kockázat

A rendező azt is elmondta a közönségnek, hogy vállalták a kockázatot, és tudatosan nem akartak megfelelni a bűnügyi filmek kliséinek, elvárásainak. Nem akart olyan jeleneteket, hogy a rendőrök vagy a gengszterek üldözik a babával menekülő fiatalokat, vagy hogy bilincs kattan a csuklójukon, mert ez elterelte volna a figyelmet arról, amit a film lényegének szánt: Bianka és Laci törékeny viszonyáról, az intimitás kialakulásának a lehetőségéről. Valamint a pillanatnyi és így még értékesebb boldogságról, miközben már az elejétől világos, hogy esélyük sincs hármasban egy boldog életre – mégis szurkolunk nekik.