Tibor imádja a repülést, eddig 223-szor emelkedett a magasba

– Honnan ered ez a hatalmas szenvedélyed a repülőgépek iránt? – kérdeztük a most érettségire készülő 19 éves Földi Tibort.

– Kétéves korom óta érdekelnek a repülők. 2002-ben édesanyám elvitt a jakabi repülőtérre, ahol azonnal beleszerettem a repülőkbe. Azóta – mondhatni – megszállottja vagyok, nagy álmom, hogy magam is pilóta legyek. A kisrepülőgépekre a jogosítványt mindenképpen szeretném megszerezni, aztán ki tudja, lehet, hogy meg sem állok az utasszállító repülőgép pilótaképzésig – mesélte boldogan.

– Mikor ültél először kisrepülőgépen?

– 2005-ben. Az élet úgy hozta, hogy édesanyám 2003-ban a jakabi reptéren helyezkedett el, így egyre gyakoribb vendég voltam ott. A teraszról figyeltem a fel- és leszállásokat, majd közelebb merészkedtem. Egy helyi pilóta, Bogdándi Tibor beavatott mindenbe, körbevezetett, sokat mesélt. Hozzá hasonlóan a reptér akkori tulajdonosa, Csík Imre is szívesen elkalauzolt a repülők világában. Aztán eljött 2005, és felszállhattam.

– Ötévesen milyen érzés volt a repülés?

– Nagy Géza pilóta ajánlotta fel, hogy szívesen elvisz egy körre. Választhattam a négyszemélyes Cessna 172 és a kétszemélyes Zlin–142 típusú repülő között. Nagyon megijedtem, de édesanyám biztatott. Nélküle azonban nem akartam felszállni, így végül a Cessna mellett döntöttem, mert ott elfértünk. Fantasztikus élmény volt a repülés, azonnal beleszerettem. Hozzáteszem, később a Zlin–142 lett a kedvenc típusom, bár arra még jó néhány évet várnom kellett, hogy felszállhassak vele.

– Ezt követően folyamatosan repültél?

– Igen, abban a szerencsében volt részem, hogy ötéves korom óta folyamatosan repülhettem, évről évre többet. Közben egyre több mindent megtanultam a repülőterek életéről is. A motoros repülők mellett a vitorlásrepülőzésbe is belekóstolhattam, először 2008-ban, egy Góbéval. A budaörsi Endresz György Repülőklub éppen Jakabszálláson táborozott. 8 éves kisfiúként odamerészkedtem hozzájuk, és összebarátkoztunk. Már az első nap elvittek egy körre. Ez óriási hatással volt rám. Ezen felbátorodva, utána megkerestem a Kecskemét és Vidéke Aero Klub vezetőjét, Sági Jánost, akivel jó kapcsolatot alakítottam ki. Innentől kezdve eljártam a nyári táboraikba, hétvégenként repültem velük.

– Milyen repülőkön utaztál még?

– Sok-sok új barátra tettem szert az évek alatt. Mészáros Imre például Beechcraft BE–76 Duchess kétmotoros repülővel vitt el többször, nagy kedvencemmé is vált ez a típus. 13 évesen ültem először benne, de azonnal beleszerettem, hiszen hihetetlen jó élmény volt érezni azt az erőt. Andráska Jánossal pedig Roko NG–6 repülőgépén ülhettem többször.

– Összeszámoltad már, összesen hányszor ültél repülőn?

– Igen, összesen 223-szor. Ezt minden repülés után feljegyzem a telefonomban. A legtöbbet 2018-ban, tavaly összesen 77-szer szálltam a magasba. Voltam Szlovákiában, Kamenica nad Cirochou repülőterén, valamint Hajdúszoboszlón is. Emellett elvittek Jakabról Siófokig, Győrig, Kutasig. Helyben is sokat repültem például Varga Dáviddal.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a szlovák pilótákkal?

– Tavaly nyáron Szlovákiából érkezett egy csoport a jakabi reptérre, mert megvásárolták az üzemen kívül lévő Zlin–142 repülőket. Éppen kint segítkeztem a repülőtéren, amikor a kommunikációban segítségre szorultak. Segítettem, és így meghívást kaptam hozzájuk. Augusztus 24-én jött el az a pillanat, amikor végre utazhattam Zlin–142-vel. 2005 óta vágytam erre, végre teljesült ez az álmom! Aztán nem sokkal később, novemberben Hajdúszoboszlón is beülhettem egybe, Márton Tamáséknak köszönhetően.

– A pályaválasztásodat is meghatározta a repülőgépek iránti szenvedélyed. Hol tanulsz?

– A végső célom, hogy repülőgép-pilóta legyek. Ehhez számomra az első lépcsőfok a repülőgép-szerelő szak elvégzése. Csepelen tanulok, a Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziumban, ahol az angolt is magas szinten visszük, hiszen ez is elengedhetetlen egy pilótánál. A szakmai gyakorlatomat helyben tölthetem el, a jakabi Mészáros Imre által vezetett Mészi Air Service-nél, ami szintén nagy segítség számomra.

– A repülőket nemcsak nézed és ülsz bennük, de szívesen fotózod is. Mikor alakult ki ez a szenvedélyed?

– 2012 óta fényképezek, eleinte csak egy kompakt kis géppel, de aztán idővel bebizonyosodott, hogy ha komolyan gondolom, akkor egy tükörreflexes gépre lesz szükségem. 2018-ban vettem egy komoly gépet. Azóta minden megváltozott, a képeim megteltek élettel. Több repülős oldalnak is küldtem már képeket, tavaly pedig elindultam az első fotópályázatomon a Magyar Vitorlázórepülő Szövetségnél, amit sikerült megnyernem.

– Ez nagyon nagy teljesítmény! Mit ábrázolt a kép?

– A jakabi reptéren sikerült lekapnom egy különleges pillanatot két repülőről. Az egyik a Kecskemét és Vidéke Aero Klub HA–5562-es lajstromjelű vitorlázó Góbéja éppen száll fel, háttérben pedig a jakabi Genevation Aircraft GenPro típusú műrepülőgépe látható. A képet az teszi igazán különlegessé, hogy bemutatja: a magyar repülőgépgyártás múltban és a jelenben is él.

– Mit jelent számodra a repülés?

– Felszabadító érzés, ha repülhetek, semmi más nem számít. Ráadásul, fentről gyönyörű, különleges fotók készíthetők.