Leo a hangszerek gyűjtése után muzeális bringákra nyergelt át

Hangszergyűjteményével tett szert országos hírnévre Leskowsky Albert, mely negyven évvel ezelőtt a kecskeméti Katona József Emlékház egyik szobájában nyitotta meg kapuit. A ma már a Hírös Város Turisztikai Központban megtekinthető zeneszerszám-kollekció immár több mint 1800 darabot számlál, ám a gyűjtemény vezetését az alapító 2010-ben átadta a hangszerkészítő családból származó Szilágyi Áronnak. Mivel azonban a gyűjtői tevékenység sokkal inkább szenvedély, mintsem egyszerű munka, ezért általában egy gyűjtő számára a nyugdíjas évek sem telnek tétlenül.

Talán kevésbé közismert bizonyíték erre, hogy Leskowsky Albert, becenevén Leo, körülbelül tíz évvel ezelőtt új kollekció összeállításába fogott dizájner kerékpárokból. Elmondta: orvosi utasításra kezdett két keréken közlekedni.

– Egyáltalán nem volt tudatos döntés részemről, hogy nekifogok bringákat gyűjteni. Volt egy műtétem, és az orvosom utána azt javasolta nekem, hogy ne vezessek. Meghagyja ugyan a jogosítványomat, ha ragaszkodom hozzá, de véleménye szerint jobb és biztonságosabb volna, ha kerékpárral járnék. Azóta naponta 5–10 kilométert kerékpározom, és az egészségi állapotom egyre jobb – fejtette ki. Az orvos tanácsára rögvest kutatni is kezdett otthonában, hátha akad egy alkalmas drótszamár.

– Elő is került egy nagyon régi, eléggé viseltes Csepel. El is kezdtem vele közlekedni. Több cimborám, mikor meglátta sokat látott kerékpáromat, megkérdezte, hogy nem kell-e egy jobb bicikli. Volt közöttük, aki adott is egyet – mondta, majd nevetve hozzátette: a régi Csepel állapota nem csupán barátait, hanem idegeneket is képes volt jótékonyságra ösztönözni.

– Éppen egy építkezés mellett gurultam el. Állványon dolgoztak a munkások, és az egyik lekiabált, hogy: „helló, öreg, figyelj már! Nem kell egy bicikli? Pont olyan öreg, mint amilyenen ülsz. Gyere vissza holnap érte”. Betartotta az ígéretét, másnap ott várt a régi járgány – emlékezett vissza.

Az öreg Csepelek után a rokonságnál előkerültek régi pedálok, vázak, melyeket Leo elkezdett összeszerelni.

– Körülbelül öt darab kerékpárom volt, mikor egy fordulat történt. Felhívott az egyik cimborám, aki kerékpárokkal foglalkozik, hogy nem kell-e egy velocipéd. Először azt hittem, csak viccel. Harminc évvel ezelőtt már megtanultam velocipéddel közlekedni, mely fantasztikus és igen ritka élmény. Természetesen rögtön igent mondtam – mesélte, majd hozzátette: a velocipéd megszerzése után kezdte tudatosan gyűjteni a kerékpárokat. Kollekciója immár közel száz darabot számlál, melyek között antik, modern és egészen egyedi biciklik is akadnak. A gyűjtemény egy részét ajándékba kapta, másik felét pedig jó barátaival a saját kezükkel szerelték össze.

A kollekcióban található a cirkuszokból közismert, egykerekű, valamint bicikli, tricikli, tandem, három-, sőt négyüléses családi kerékpár is. Továbbá oldalkocsis és chopper bicikli, két- és háromkerekű velocipéd. Az egyik legkülönlegesebb darabja pedig egy képzőművész, Majoros Gyula által készített művészi kerékpár, mely mosógépdobokon gurul.

Leskowsky Albert elmondta: a gyűjtemény egyik legfőbb célja az újrahasznosítás.

– A kerékpárok közül sokat egyszerűen kidobtak a tulajdonosaik. Rendbe hoztuk, átépítettük, újrahasznosítottuk a rozsdás, elfelejtett járgányokat. A nagyon régieket pedig megpróbáljuk restaurálni a régi tervrajzok alapján – fejtette ki, majd hozzátette: a kollekció másik fő célja, hogy a környékbeli dizájnerkerékpár-kiállításokon, melyeknek Leo immár elmaradhatatlan résztvevője, a látogatók kipróbálhassák a nem mindennapi járgányokat.

– Az antik kerékpárok általában vitrinekben vagy múzeumokban állnak, ahol a látogatók meg sem érinthetik azokat, hiszen nagyon értékesek. A régi tervrajzok alapján összeszerelt járgányokat azonban nemcsak nézni lehet, hanem a dizájnerkerékpár-kiállítások alkalmával ki is próbálhatják azokat az érdeklődők. Például egy favelocipédet, melyhez hasonlót akár Katona József is kaphatott volna ballagására. Fantasztikus, életre szóló élmény szerintem – mondta.

Otthont keres a kerékpárgyűjteménynek, hogy mások is láthassák

Leskowsky Albert dizájner kerékpárgyűjteményét jelenleg egy régi raktárban tárolja, mely – elmondása alapján – szerelésre kiváló, ám látogatók fogadására a balesetveszély miatt teljesen alkalmatlan. Leo nagy vágya, hogy a kollekció méltó otthonba kerülhessen, és a Leskowsky Hangszergyűjteményhez hasonlóan egy élménymúzeumként szolgálhasson a kerékpárok iránt érdeklődők számára, ahol a kiállított tárgyak érintése és kipróbálása nemhogy tilos, hanem egyenesen kötelező. – Egy állandó kiállítóhely nagy álmom, dolgozunk is keményen rajta. Nem könnyű megfelelő helyszínt találni, ahol elég hely biztosított nemcsak a kerékpárok elhelyezésére, hanem kipróbálására is. Kecskemét szecessziós főtere, véleményem szerint, kiváló harmonikus környezetet és hangulatot biztosítana például a velocipédek számára, ezért jó lenne valahol a közelében. Ráadásul, szerintem, nagyon nagy turisztikai vonzerővel is bírna a kollekció – fejtette ki.