Erődvonal húzódott a déli határ mentén

A rendhagyó történelemóra-sorozat keretében tartott előadást a Tiszti Klubban dr. Négyesi Lajos ezredes hadtörténész. Az egyetemi docens – aki a Honvéd Kuruc Vitézek Nyugállományú Egyesület meghívására érkezett Halasra –, a hidegháborús korszakhoz köthető, a déli határvidéken, a magyar–jugoszláv határszakaszon kiépített erődrendszerről és annak szerepéről szólt a hallgatósághoz.

A Jugoszlávia és Magyarország közötti háborús feszültség időszakában – 1951 és 1955 között – az ország déli határán, 630 kilométer hosszon, erődítmények, betonbunkerekkel, lőállásokkal megerősített területek láncolata épült ki. Az odatelepített katonai alakulatoknak kellett volna feltartóztatniuk a jugoszláv hadsereget, ha támadás éri Magyarországot dél felől, amíg meg nem érkeznek a szovjet csapatok.

– Az erődrendszer megépítésére az ország nemzeti jövedelmének jelentős részét, akkori értéken több mint hétmilliárd forintot kellett felhasználni. Különböző típusú erődelemek épültek, ezekből több elem ma is megtalálható Bács-Kiskun megye területén is, Tompa környékét is körbeépítették ilyen erődelemekkel – mondta el a hadtörténész.

Az évek előrehaladtával felszabadultak a titkosság alól azok az okmányok és tervrajzok, amelyek alapján épült az erődrendszer, amikből megállapítható, hogy a déli határszakaszon van még mit keresniük a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereinek.

A magyar Maginot-vonal részeként a déli határ mentén kiépült erődítmény feltárásában részt vevő szakember kiemelte, hogy az erődelemek egyik érdekessége, hogy sok helyen a második világháborús harckocsikból kiszerelt tornyokat építették be, amik között volt a német hadsereg legnagyobb számban gyártott harckocsikból való tűztorony. A löveget, a figyelőnyílásokat, a búvó nyílások takarólemezeit, valamint a parancsnoki tornyot leszerelték, majd a nyílásokat ráhegesztett páncéllemezzel lezárták és a homlokpáncélt is megerősítették. Ebbe vágták bele a géppuska lőréseit. Az erőd építésekor vastag, kőfalazatú építményre építették rá a harckocsitornyot, amely óvta az ide telepített Maxim-géppuskát és kezelőjét. Az építmény védőképességének növelése érdekében pedig az egész páncéltornyot kőrakással vették körül, és földrakással borították. Egyedül a lőállás maradt szabadon, amit álcahálóval takartak le.

Az ország déli határvidékén a hadtörténészek és hadszíntérkutatók által feltárt páncélkupolás, géppuskás erődelemek különböző fajtáiból néhány a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán vannak kiállítva.

A déli védelmi rendszer kiépítésének célkitűzései végül csak alig háromnegyed részben valósultak meg, a további munkálatokat 1955 tavaszán leállították, így sok helyen félbe maradt bunkerek, lőállások maradtak, amelyek azonban ma is megtalálhatók Tompa, Kisszállás és a bácskai települések környékén is.

290 ezer ember feje felett lebegett a kitelepítés lehetőségének árnyéka

A határzóna közelében alakították ki a 15 kilométeres mélységű militarizált határövezetet, ami megközelítőleg kétmegyényi területet érintett. Az övezetben lakó mintegy 290 ezer ember felett ott lebegett a kitelepítés árnyéka, részben etnikai, részben pedig politikai alapon közel 60 ezer embert megbízhatatlannak tekintettek, köztük a délszláv származásúakat. Történtek ugyan kitelepítések, ez részben érintette a tompaiakat, kisszállásiakat, mélykútiakat, szerencsére azonban nem nagy létszámban, ami köszönhető volt Sztálin időközben bekövetkezett halálának is.