Fegyverkezelésből is vizsgáztak a hagyományőrzők

2016 után második alkalommal tartott gyalogsági és tüzérségi minősítő vizsgát szombaton a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, amelynek ezúttal is az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis adott otthont. A találkozón a szervezethez tartozó egyesületek bizonyíthatták, hogy megfelelnek az országos szövetség által támasztott elvárásoknak, legyen szó alakiasságról, megjelenésről vagy éppen puska-ágyú töltéséről. A legnagyobb létszámmal a kecskeméti Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület képviseltette magát, de érkeztek résztvevők Veresegyházáról, Szegedről, Békéscsabáról, Bonyhádról, Vácról, Budakesziről és a felvidéki Izsáról is. Így összesen több mint százan „szállták meg” egy napra a kecskeméti repülőbázist.

A vizsga igen összetett volt. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai egyrészt bírálták a küllemet, a ruházatot, a felszerelést. Például hogy az eredeti szabályzatoknak, leírásoknak megfelelő-e az atilla zsinórozása, szabványméretű-e a csákón a csákórózsa, egységesek-e a bakancsok, olyanok-e a borjúbőr hátbőröndök, katonanyelven a bornyúk, amilyeneket 1848-49-ben a gyalogos honvédok a hátukra vettek? – és a sort hosszan folytathatnánk. De szigorú szempontok alapján minősítették az alaki feladatok, köztük a koszorúzás pontos elvégzését, az alakzat mozgását, az igazodást, menetelést, tisztelgést.

Ezután a szabadságharc eseményeivel, a tavaszi hadjárattal, a csatákkal és hadvezérekkel kapcsolatos teszt várt a gyalogosokra. Végül fegyverkezelési tudásukról is számot kellett adniuk.

Szkenderovics Zoltán hagyományőrző százados, a kecskeméti egyesület vezetője szerint fontosak a szombatihoz hasonló minősítő vizsgák, tekintve, hogy gyakran szerepelnek ünnepségeken, nagyközönség előtt, azaz nagyon kell figyelniük kinézetükre, a minél inkább korhű és egységes megjelenésre. Természetesen a vezényszavak precíz végrehajtása is alapelvárás, de alaposan meg kell tanulniuk az ágyúk, muskéták, pisztolyok biztonságos, magabiztos használatát is, hiszen ugyan golyót nem lőnek ki, de a fekete lőpor azért elég nagyot robban.

A lassan tíz éves Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület a többi csapathoz képest igencsak kiemelkedik, felszereltségét és létszámát tekintve is. Negyvenen vannak, ami ugyan egy 110 ezer lakosú megyeszékhelyen akár kevésnek is tűnhet, de Szkenderovics Zoltán nem panaszkodik, hiszen azért mindig akadnak érdeklődő, csatlakozó fiatalok. Mint az egyesület vezetője elmondta, tíz éve szinte a nulláról indultak ruházat, fegyverzet tekintetében, mára viszont sikerült kinőniük a gyerekcipőt. Éves költségvetésük az önkormányzati támogatás és különböző pályázatok révén eléri az 5 millió forintot, így éves szinten körülbelül 3 milliót tudnak költeni ruha-vagy fegyvervásárlásra (egy komplett felszerelés elérheti a 300 ezer forintot is). Persze lehetne mindenből több és jobb, de Szkenderovics Zoltán amondó, nem is baj, hogy mindenért meg kell küzdeniük.

– Megmondom őszintén, én ezt nem is bánom. Valahol az is összekovácsol minket, hogy magunk építünk fel mindent. Nem is becsülnék meg az újak az atillát, a bornyút, ha rögtön megkapnák, annak úgy nem lenne meg az értéke számára. Ha kicsit várni kell rá, akkor jobban magának érzi az ember – véli a kecskeméti hagyományőrzők vezetője.