Cserediákként a tengerentúlon

A Rotary Nemzetközi Diákcsere Program keretében kiemelkedő tanulmányi eredményű, az átlagosnál jóval érdeklődőbb, idegen nyelvet már jól beszélő, más országok kultúráját elfogadni és megtanulni akaró diákok kapnak lehetőséget, hogy cserediákként, országuk „nagyköveteként” képviseljék hazájukat. A Rotary Clubok magyarországi szervezete évente mintegy negyven diáknak segít abban, hogy cserediákként más országokkal megismerkedjenek, bekapcsolódjanak az ottani rotarys családok életébe. E lehetőséggel élt három kecskeméti és egy nagykőrösi diák is az elmúlt egy évben a kecskeméti Rotary Club szervezésével.

A kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumból három diák vállalkozott erre a nem mindennapi csereprogramra: Varga Ákos és Bozóki Enikő Amerikában, Antalfalvi Anna Kanadában járt. A nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumból pedig Szabó Nóra Kanadában töltött el egy évet. Közülük két fiatalt arra kértünk, meséljen a rotarys élményeiről.

Varga Ákos jelenleg 11. évfolyamos a Bányaiban. Az egyéves amerikai útja végett egy évet halasztott tanulmányaiban, de nem sajnálja, életre szóló élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott.

– Váratlanul jött az ötlet, hogy rotarys cserediákként egy évet távol töltsek otthonomtól. Korábban Angliában töltöttem el egy hónapot egy nyelvi táborban. Annyira megtetszett, hogy felvetődött bennem, mi lenne, ha belevágnék egy egyéves programba – elevenítette fel emlékeit.

– Colorado államban, a Sziklás-­hegységben található Durango kisvárosban laktam három különböző családnál. Nagyon menő volt hegyekben élni, alföldi gyerekként számomra óriási élményt jelentett. Csodás egy év volt, igaz, eleinte nehézséget jelentett, hogy egyedül voltam, távol a szüleimtől, egy idegen országban. Rövid időn belül azonban beilleszkedtem az amerikai család életébe, és később sem volt probléma, a másik két családnál. Mindenhol voltak gyerekek, az első családnál fiatalabbak, a másik kettőnél viszont korombeliek, így együtt jártunk iskolába – mesélte.

Természetesen a csereprogram iskolai tanulmányokkal párosult. Ákos egy ottani középiskolában tanult.

– Én választhattam ki azt a néhány tantárgyat, amit tanulnom kellett. Mérnöki ismeretek és speciális matematika mellett döntöttem. Az angolnyelv-tudásom középszinten tartott, amikor kimentem, a mindennapos gyakorlásnak, az ottani sulinak köszönhetően pedig éppen most csinálom a felsőfokot – mondta büszkén.

A nyelvtudás mellett azonban sokkal több hozadéka is volt a csereprogramnak.

– Önállósodás szempontjából óriásit fejlődtem. Emellett nagyon sok új barátom lett Amerikában, akikkel hazatértem óta is tartom a kapcsolatot. Már szervezzük, mikor látogatnak meg Kecskeméten. A családokkal sokfelé kirándultunk, a legnagyobb élmény számomra a coloradói túrázások, valamint San Diegóban az óceánpart és Disneyland volt – mondta végül Ákos.

Szabó Nóra Kanadát jelölte meg elsődleges úti célként, és sikerült is odautaznia. Az úthoz az ötletet egy barátja adta.

– Láttam a Facebookon, hogy egy ismerősöm rotarys cserediákként egy évet töltött Amerikában. Azonnal jött a gondolat, hogy mi lenne, ha én is kipróbálnám magam. Azt tudtam, hogy olyan hely jöhet szóba, ahol beszélnek angolul, de messzebb van Európától. Amerika nem vonzott, Kanada annál inkább. Két családnál, két közeli városban éltem, Thornburyben és Meafordban, Torontó közelében – jegyezte meg a diáklány.

Nóra szintén 11. évfolyamos és halasztott egy évet. De már az elején leszögezte: megérte, igaz, hogy így egy évvel később érettségizik, de sokkal többet nyert vele.

– Az egy év tele volt élményekkel és tapasztalatokkal. Az angolnyelv-tudásom sokat fejlődött, most voltam felsőfokú nyelvvizsgázni. Emellett az önálló élet segített abban, hogy jobban megismerjem magam, tudjam, mit is szeretnék a jövőben – hangsúlyozta.

A diáklány hosszasan sorolta a kanadai mindennapok sokszínűségét és pozitívumait.

– Imádtam az ottani életmódot. A családjaim nagyon kedvesek voltak, sokfelé vittek, és fizettek mindent, holott ez nem lett volna része a csereprogramnak. Az egy év alatt rengeteg emberrel megismerkedtem, nagyon megkedveltem őket, sokat tanultam tőlük. Sokkal szabadabb életet élnek, nem akarnak egymásnak megfelelni, elfogadják olyannak a másikat, amilyen. Legyen szó akár öltözködésről vagy éppen nemi identitásról. A szabadidőmet is hasznosan töltöttem. Mintegy tíz percre laktunk a sípályától, és a Huron-tó az utca másik oldalán volt. Több nagy túrán is jártam a barátaimmal, 4-5 naposak mellett volt egy hosszabb is. Imádtam az egészet, a sátrazást, a gyönyörű tájat és a természet közelségét – mesélte boldogan.

Az iskolában is csupa olyan tantárgyat választott, melyek segítették a túrázásokat.

– A suli kedvemre való volt, a diáktársakkal azonnal megtaláltam a hangot, és a tantárgyak is tetszettek. Például órai keretek között jártunk kenuzni és kempingezni. Négy tantárgyat kellett felvennem. Az élelmiszer-ismeretet például azért választottam, hogy a túrázáshoz szükséges kalóriákat könnyebben kiszámoljam, fitt maradjak végig. A fitnesz-wellness órák és a leadership szintén a túrázásokra készítettek fel. De az angolóráim sem hagyományosak voltak, több ponton is kapcsolódtak a túrázásokhoz – tette hozzá végül Nóra.

Tartós barátságok születtek

A külföldi barátságok nem szakadnak meg a csereprogram végével. Nóra Kanadában ismerkedett meg a Németországból érkező Janával, aki szintén rotarys diákként lakott kint. Jana és barátnője, Anna a napokban vendégeskedett Nóra családjánál. A lányok elmesélték, imádják Magyarországot, jól érzik magukat, a Túró Rudi pedig a legjobb! Ákos most ismerkedett meg Evannel, aki Tajvanról érkezett a közelmúltban. Főként az lepte meg, hogy Kecskemét mennyire csendes város, összehasonlítva azzal a 23 milliós nagyvárossal, ahol ő felnőtt.