Szenvedélyből tartja páváit a jakabszállási Herczeg Róbert

Herczeg Róbert külterületen él párjával, Átrok Évával. Nagy állatbarátok, bár egykoron ők sem gondolták volna, hogy egyszer még 250 pávát nevelhetnek.

– Tíz éve szereztük be az első pár pávánkat. Mindkettőnknek nagyon tetszettek, gondoltuk, jól mutatnak majd az udvarban. Egyre többet olvastunk róluk. Nem is gondoltuk volna, milyen sok színben léteznek. Szerettünk volna újabb és újabb fajtákat, így folyamatosan gazdagodott az állományunk – emlékezett vissza Herczeg Róbert.

A világon mintegy 225-féle színű pávafaj él, ebből Európá­ban közel 30-féle. Róbertéknek pedig 25-féle van jelenleg.

– Floridában található a legtöbb fajta, de sajnos nagyon drága a behozataluk. Így beérem az Európában honos fajtákkal, és magam is kísérletezem újabb színű egyedekkel – árulta el.

A ház körül több ketrecben élnek a pávák. Általában egy pávakakasra 4-5 nőstény jut. A 250 darabos állomány jelentős részét a pávakölykök alkotják, melyek 2-3 éves korukra érik el az ivarérettséget.

A színük nagyon változatos. A legismertebb a kék-zöld színű, de gyönyörűek a hófehér pávák, akárcsak a lila-ezüst, a feketeszárnyú faszén-ezüst tarka vagy koromfekete pávák is.

A hím és a nőstény páva jól megkülönböztethető: a pávakakasok díszes farktollazatukkal próbálják elcsábítani az egyszerű – tyúkfélékre hasonlító – tojókat, akik pedig azt a kakast választják, amelynek a legpompásabb a farktollazata.

– Sokan nem szeretik a pávakakas hangját, mely valóban elég rikácsolós, de mi már megszoktuk. Csak a párzási és költési szezonban hallható ez a hang, mely jellemzően áprilistól augusztusig tart. A napokban már megkezdődött az udvarlás, a kiterjesztett farktollazatukkal gyönyörű látványt nyújtanak a pávakakasok – tette hozzá.

Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak pávatartással. Ennek oka, hogy nem éri meg üzletileg. Drága a tartása, a húsát kevesen fogyasztják. A tojásra és a farktollakra van kereslet, de ebből nem lehet megélni.

Szerencsére a páva kevésbé igényes állat, így csak bizonyos egyedeknek kell télen a fűtést biztosítani. Még a hidegben is szeretnek a szabadban lenni, különösen a magasított helyeket, ülőrudakat részesítik előnyben.

– A pávatartók egymás között gyakran cserélgetnek, hogy minél többféle színű pávájuk legyen. Saját egyedekkel is kísérletezgetünk, de ez sem egyszerű, hiszen az utód mindig az alapszínre üt vissza. Akár 10-12 év is eltelik, mire egy új színt nyerünk. Komoly adminisztrációt vezetünk az állományról, a párzásokról és a született kis pávákról – jegyezte meg.

Még egy érdekesség a pávakakasról. A díszes tolláról ismert, de augusztusban, a párzási idő végeztével elhullajtja és az új csak decemberre, januárra nő ki. A díszes tollra nagy a kereslet, a rendezvényszervezők örömmel felvásárolják.

– Számomra sokkal inkább megszállottság, szenvedély a pávatartás, és egyáltalán nem üzlet. Szerencsére ebben párom is mellettem áll, mindketten nagyon szeretjük a pávákat. Van velük munka, de nekünk megéri – mondta végezetül Herczeg Róbert.

Kelet-Indiából terjedt el

A páva Indiában napjainkban is szent állatként tisztelt madár, a madarak királya. 1963-tól India nemzeti madara. Története természetesen régebbi, őshazája Kelet-­India és innen terjedt el. Mindig megihlette a művészeket. A legősibb emlékek a népművészetben maradtak ránk, úgy Indiában, mint hazánkban.