Másodpercek alatt varázsol pecsétgyűrűt a szalmaszálból

A magyar hagyomány szerint bújtatással, illetve fonással készül a szalmagyűrű. Alapanyaga hasított vagy lapított szalma. Az egymásba illesztett szalmagyűrűket előszeretettel használták karácsonyi díszként, nem pedig ékszerként.

– Az általam kitalált szalmagyűrűhöz minimális mennyiségű alapanyagra és szerszámra van szükség. Szalmaszál, vékony drótszál, csípőfogó és olló, a legfontosabb pedig az ügyes kéz. A kalász lecsippentése után a szalmaszálat vízbe kell áztatni, hogy megpuhuljon, alakíthatóvá váljon. A drót a tartás kedvéért kerül a szalmaszál üregébe. Az első lépés az ujj helyének megformálása, majd a gyűrű pecsétjének kialakítása következik – árulta el a műhelytitkot a kiskunsági kenyérlángosáról elhíresült Szűcs Sándor.

Gyakorlott kéz számára a szalmagyűrű elkészítése alig tíz másodpercet vesz igénybe, ami – alkotója szerint – egyedülállónak számít. A technikát nem akarja szabadalmaztatni, és a Guinness-­rekordok könyvébe sem kíván belekerülni.

Az aranyló szalmakarika arra való, hogy emlékül szolgáljon és örömet okozzon a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt.

– Hiába lesz mutatós a szalmagyűrű, az arannyal nem tudja felvenni a versenyt. Van, aki számára értéktelen, de akad olyan ismerősöm is, aki már vagy tíz éve őrzi féltett kincsként a kicsiny szalmakarikát – tette hozzá az ügyes kezű férfi.

Szemmértékkel dolgozik

Az első gyűrűk elkészítéséhez két-három percre volt szüksége. Közel egy hét folyamatos gyakorlás kellett ahhoz, hogy az időt tíz másodpercre le tudja faragni Szűcs Sándor, aki elkészítésükhöz nem vesz méretet, szemmértékkel dolgozik. Száz elkészült apró ékszerből kilencvenkilenc pontosan illeszkedik a „megrendelő” ujjára.