Nem tudta, hogy kénsavat locsol a diákokra?

Csütörtökön kezdődött a büntetőpere F. Lászlónénak a Kecskeméti Járásbíróságon. A 61 éves asszony volt az, aki még 2016. június 24-én hajnalban Batthyány utcai lakásának ablakából savval öntötte le egy társaság három tagját – két diákot és a tanárjukat –, mert szerinte túl hangosan szórakoztak.

Az asszonyról a vádismertetés során elhangzott: elmebetegségben, paranoid skizofréniában szenved, az általa elkövetett bűncselekmény – súlyos testi sértés és két rendbeli könnyű testi sértés – azonban nem a betegségből vezethető le.

– Mivel betegsége miatt személyiség-szerkezete is károsodott, kevésbé képes adekvát problémamegoldási stratégiát alkalmazni – fogalmazott az ügyész, hozzátéve: F. Lászlóné enyhe fokban korlátozva volt abban, hogy tette következményeit felismerje.

A vádlott nem kívánt vallomást tenni a bíróságon, így Czakkerné dr. Pásztor Anita bírónő az asszony által a nyomozás során előbb tanúként, majd gyanúsítottként mondottakat olvasta fel. A lányával együtt élő F. Lászlóné először tagadott, majd később beismerte, hogy ő okozta a tinédzserek és a tanár sérülését, bár végig hangsúlyozta, ez nem szándékosan történt, és nagyon bánja az egészet.

A vádlottat elmondása szerint már régóta zavarta, hogy a pizzéria éjjel is nyitva van, hogy a vendégek „állandóan hangoskodnak”, és emiatt lányával sokszor nem tudnak aludni második emeleti lakásukban. Többször szólt a rendőrségnek, a vendéglátóhelynek is jelezte problémáit, változás azonban nem történt. Nyaranta különösen rossz a helyzet, 2016-ban ráadásul zajlott a futball Európa-bajnokság is, a meccsek után gyakoriak voltak alattuk a bulik. F. Lászlóné az ominózus éjszakán is felébredt a zajongásra (az ablaka éppen a pizzéria fölött van), majd pár perc múlva erősen maró hatású, kénsavat tartalmazó anyagot öntött ki az alatta beszélgetőkre. Ez az egy mozzanat biztosnak tűnik, az eset többi részletét – nem meglepő módon – eltérően adja elő az asszony és a három sértett.

F. Lászlóné verziója, hogy átment a lányához, csináljanak valamit, mert nem tud aludni. Lánya kikiabált az ablakon valamit, majd visszatért a szobájába, édesanyja téblábolt a konyhában, aztán végül felkapott egy ásványvizes palackhoz hasonló üveget, és annak tartalmát zúdította a lentiekre. A nő kijelentette: azt hitte, víz van az üvegben (bár azt is mondta, hogy az üveget lánya vitte haza napokkal korábban, és felhívta figyelmét, ne nyúljon hozzá, mert veszélyes).

F. Lászlóné csak akkor döbbent rá, hogy nagy a baj, mikor lánya rákiabált: “tudod, mit csináltál?”. A vádlott azt is állította, hogy lánya hívta a mentőket (ezzel szemben a sértettek saját maguk szervezték meg kórházba való eljutásukat, a mentők nem mentek ki a helyszínre).

A per április 23-án folytatódik további tanúk meghallgatásával.

Mégis tudta a vádlott, mit önt ki?

A bíróság csütörtökön meghallgatta az esetben súlyosan megsérült tanárt (neki a fejét és a hátát érte a kénsav) és két, könnyebben sérült volt diákját (egyiküknek a szemébe fröccsent a folyadék, míg a másiknak a lábára). Maradandó károsodást szerencsére egyiküknek sem okozott a sav. A fiatalok éppen a sikeres érettségijüket ünnepelték aznap éjszaka, a pizzériához több csoportban érkeztek osztálytársaikkal. Volt, aki bent ült a pizzériában, más kinn az utcán beszélgetett, és nem tagadták, hogy fogyasztottak alkoholt, de nem vitték túlzásba. A sértettek vallomása néhány ponton eltért, viszont mindhárman úgy emlékeztek, hogy miután rájuk fröccsent a maró anyag, a tanár felkiabált, hogy „mi volt ez?” (először azt hitték, forró vizet zúdítottak rájuk), és fentről egy hang azt válaszolta, hogy „kénsav”. Az illető arcát nem látták tisztán, de a tinédzserek határozottan állították, hogy nő lehetett. Egy tanúként meghallgatott fiatalember – a sértettek osztálytársa – pedig arról beszélt, hogy percekkel korábban egy higanyos hőmérő landolt és tört össze mellette, és ugyanaz a hang akkor azt kiabálta, hogy ha nem maradnak csöndben, kénsavat is kapnak. A sértettek szerint egyébként egyébként nem voltak nagyon hangosak, bár nyilván nem is suttogtak, tanáruk mindenesetre többször is csitította őket. F. Lászlóné erre úgy reagált: a kiabálást meg tudja különböztetni az átlagos csendes beszélgetéstől.