A kitelepített családokra emlékeztek Császártöltésen

Január 19-e a hazai német nemzetiség elhurcolásának az emléknapja. Hetvenkét éve, 1946. elején kezdődött meg a német anyanyelvű magyar állampolgárok kitelepítése. Ennek apropóján készítette el Illyés István az önkormányzat dolgozója az emlékművet. Takácsné Stalter Judit polgármester avató beszédében arra emlékeztetett, hogy az emlékmű a kettétört hazát, a kettétört életet, a kereszt pedig az itt élő németek hitét ábrázolja. A helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat támogatta az elkészítését.

Mancz József, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Kulturális Bizottságának az elnöke előbb németül, majd magyarul üdvözölte a helyi polgárokat. Felidézte egy gimnazista dolgozatát, aki nemzetiségi iskolában tanult. A 90 éves nagymamájáról írt, aki minden karácsonykor elmondta, hogyan telepítették szülőföldjéről a rokonokat, barátokat. Minden egyes alkalommal feltette a kérdést, melyet sosem tudott megválaszolni: „Miért történt ez velünk?”

Bányai Gábor országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a 400 ezres németséget olyanért büntették, amit nem követett el. Nem pótolható az a nemzedék, akik tagjainak akkor el kellett hagyni a szülőföldjét. Majd azt javasolta a falu polgárainak, hogy egy olyan emlékművet is építsenek, amely a XVIII. században érkező németeknek állít emléket. Ők voltak más nemzetiségekkel és a magyarokkal együtt a második honfoglalók a törökök kiűzése után. Az emlékműavatás után a Császártöltés helytörténeti kiadvány 3. részét mutatták be az érdeklődőknek a helyi könyvtárban.