A közlekedésbiztonságon és a lakosság biztonságérzetén is javítana dr. Gulyás Zsolt – galériával, videóval

– Milyen szakmai életutat járt be, ami Bács-Kiskun rendőrfőkapitányi székébe vezetett?

– Ez a negyedik megyém, de a hatodik megyeváltásom. Bács-Kiskun megye nem ismeretlen, hiszen itt kezdtem a pályafutásomat, 1992-ben Baján és az első tiszti beosztásomat is ott kaptam. Akkor még a honvédségnél dolgoztam, majd 1995-ben kerültem át az Orosházi Határőr Igazgatósághoz. Ott különböző beosztásokban teljesítettem szolgálatot 2007-ig. Dávid vezérőrnagy úr felkérésére 2008. január 1-én jöttem vissza Bács-Kiskun megyébe és vezettem a határrendészeti szolgálatot 2015. november 15-ig. Ezt követően a Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányságon voltam rendészeti főkapitány-helyettes. Ez egészen 2019 január 15-ig tartott, ezután a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságot vezettem az idei év november 30-ig.

– Hogyan kamatoztatható a más megyékben szerzett vezetői tapasztalata Bács-Kiskunban?

– Több részből áll az ars poeticám. Ennek legfontosabb eleme a szolgálat, hiszen ez a rendőrség legfontosabb küldetése, ami azonos az enyémmel. Azért jöttem ide, hogy az itt élő emberek biztonságát szolgáljam, amihez jelentős erőforrás áll rendelkezésemre. De a szolgálatot nem csak az itt élők, hanem az itt dolgozó kollégák szolgálataként is értelmezem. Az a dolgom, hogy a lehető legtöbbet hozzak ki ebből a főkapitányságból. Kihívás akad bőven. Ez az ország legnagyobb megyéje. Az ország leghosszabb külső határszakaszát találjuk itt a maga 113 kilométerével, mindezt az erős migrációs nyomással. Úgy kell reagálnunk ezekre a kihívásokra, hogy a lakosok emellett biztonságban érezzék magukat.

– Hogyan látja a főkapitányságot, amit átvett?

– Nehéz és szép örökséget kaptam. Egy jól működő főkapitányságot vettem át, az ország egyik legtapasztaltabb, legfelkészültebb vezetőjétől. Az örökséget továbbvinni nagy felelősség és igyekszem úgy tenni ezt, hogy a magam egyénisége is teret kapjon. Megkönnyíti a dolgomat, hogy ismerem az itteni kollégákat, hiszen korábban együtt dolgoztam velük. És attól is könnyű dolgom van, hogy munkatársaim nagyon elhivatottak, és nyitottak az elképzeléseim megvalósítására. A szervezetépítés a megyei főkapitány egyik fontos feladata, hiszen stratégiában gondolkodunk. A külső és belső körülmények változására mindig reagálni kell, ehhez igazítani a szervezet struktúráját, az állomány képzettségét, a technika fejlesztését.

– Milyen vízióval, stratégiai céllal érkezett a megyébe?

– Óriási kihívás a megyében a közlekedésbiztonság. Országos viszonylatban is magas a súlyos sérüléssel járó és a halálos balesetek száma. Komoly problémát jelent, hogy míg országosan 100 balesetből nyolc származik ittas vezetésből, megyénkben ez 13. Vannak olyan térségek, ahol a 20 százalékot is meghaladja ez az arány. Erről közösen kell gondolkodnunk a társadalommal, mert ez közös érdek. Ezért a közlekedésbiztonság nagymértékű fejlesztése kiemelt cél. A mi lehetőségünk a szankciók mellett, hogy a megelőzés hangján szóljuk a közlekedőkhöz. Még Csongrád-Csanád megyében indítottunk egy általános iskolásoknak szóló közlekedésbiztonsági programot, majd kiterjesztettük a középiskolákra is. Ennek lényege, hogy általános iskola első osztályától a középiskola végéig havi egy órában közlekedéskultúrát, közlekedésbiztonságot és bűnmegelőzést oktatunk a fiataloknak élménypedagógiai eszközökkel, már több mint 240 iskolában. Ezt meghonosítottuk Baranya megyében, ott meghaladja a kétszázat az együttműködő iskolák száma és most itt is szeretnénk elterjeszteni. Ennek érdekében felkeresem a megyei tankerületeket. 

Az objektív mellett a szubjektív biztonságérzet is javuljon, azt érezzék az itt élők, hogy biztonságban vannak. A modern rendőrség számára nagyon fontos a társadalmi szerepvállalása, amit szeretnénk kiszélesíteni. Olyan dolgokra is fel kell hívnunk a figyelmet, ami nem a rendőrség elsődleges feladata: ilyen a környezettudatosság, az állatvédelem és a gyermek- és ifjúságvédelem fontossága.  

– Említette a közrendvédelmi feladatok erősítését. Mindez igen nagyszámú humánerőforrást igényel. A migráció kihívása mellett jut elég rendőr az utcákra?

– Igen, és a migráció elleni küzdelemben segítségünkre van a Készenléti Rendőrség, és ne feledkezzünk meg a Határvadász állományról, aminek növekedése egyben tehermentesíti a főkapitányság állományát. A polgárőrség a rendőrség legfontosabb stratégiai partnere és a megyei polgárőrök is hatalmas munkát végeznek a határ mentén, támogatva a rendőrséget. Mindezt szabadidejük terhére és ellentételezés nélkül, amiért nagy tisztelet illeti őket.

– Miért a rendészeti hivatást választotta magának?

– Mindig ez volt a vágyam, 18 éves korom óta arra készültem, hogy egyenruhás legyek. A haza szolgálata mindig fontos volt számomra, ezért kezdtem a honvédségnél, majd úgy láttam, hogy még közvetlenebbül tehetek ezért a határvédelemben. Nagyon fontos időszakban kezdtem a román-magyar határon dolgozni. Utána pedig szintén jelentős időszakban kerültem Bács-Kiskunba. Mások biztonságának szolgálatánál nem tudok szebb hivatást elképzelni. Mindez persze nem menne a családom támogatása nélkül. 30 éve nős vagyok, a feleségem mindenhová jött velem, és nagy szerepet vállal abban, hogy a hivatásommal foglalkozzam. Két gyermekem van, a fiam követett a pályán, katonaként szolgálja a hazát. A lányom pedig zenész, ő volt Kodály Iskolában az első szaxofon szakon végzett tanuló.

– Mivel tölti a szabadidejét?

– A munka egyben a hobbim is, mert azt gondolom, hogy a szolgálat az eskütételtől kezdődik és szerencsés esetben a nyugállományba vonulás felső korhatáráig tart. Ezért a munkával kapcsolatos dolgokkal szívesen foglalkozom szabadidőmben is. Ekkor felkeresem az illetékességi területünkön működő kapitányságokat, hogy belelássak a munkájukba. Mindig elérhető vagyok a kollégáim számára, mert ez 24 órás szolgálat, erre tettem esküt. A másik szenvedélyem az olvasás. A műfajok terén mindenevő vagyok, és van egy olyan tulajdonságom, hogy ha belekezdek egy könyvbe, azt mindig végigolvasom, függetlenül attól, hogy milyennek találom. Emellett makettezem is, bár az utóbbi öt évben sajnos nem jutott időm erre a hobbira.