Szívmasszázzsal tartotta fenn az asszony keringését az orgoványi tűzoltó

A kisgyermekes, civilben teherautó-sofőrként dolgozó apuka délután tűz­oltótársának segített egy hűtőház tetejének szerelésében, amikor riasztás érkezett telefonjára: egy idős hölgy otthonában összeesett. Azonnal elindultak, és Sándor intuíciója azt súgta, hogy ne vesztegessék az időt arra, hogy kitérőt tegyenek egyenruhájukért és eszközeikért a tűzoltóállomásra, hanem egyenesen a megadott címre, az orgoványi óvoda utcájában lévő házhoz siessenek.

Odaérkezéskor látták, hogy a szomszéd, aki a mentőket is értesítette, már megkezdte az udvaron heverő idős asszony újraélesztését. Sándor a helyszínre érve azonnal átvette az újraélesztést a szomszédtól, és a mentők kiérkezéséig szívmasszázzsal tartotta fenn az idős asszony keringését.

– A szomszéd nem találta a kulcsot, és tudtuk, hogy perceken belül megérkezik a mentő, aminek be kell állnia az udvarba, de zárva volt a kapu. Kézi erővel leemeltük a kaput, és azonnal átvettem az elsősegélynyújtást – elevenítette fel Sándor megérkezésük első percét.

Szerencsére hamarosan más segítség is érkezett.

– Amikor átvettem a hölgy újraélesztését, megérkezett egy idősgondozó is, aki telefonált a körzeti orvosnak. Ő néhány percen belül a helyszínre ért és intubálta a nénit, majd előkerült a de­fibrillátor is – idézte fel Sándor az érkezésüket követő eseménysort.

A defibrillátort is használni kellett a helyszínen azért, hogy visszahozzák az életbe a hölgyet. Ezzel egy időben érkeztek meg a mentők, akik kórházba szállították az idős nénit. Sajnos azonban olyan sokáig volt oxigénhiányos állapotban, hogy az újraélesztés után másfél héttel elhunyt.

– A sors furcsa fintora, hogy röviddel az eset előtt a hölgyhöz riasztottak bennünket csőtörés miatt. A parancsnokkal együtt mentünk át és javítottuk meg a vízaknában eltört vízvezetéket. Ki gondolta volna, hogy nem sokkal később ugyanott az életéért küzdünk! – mondta Sándor.

Az orgoványi önkormányzat az életmentésben nyújtott példaértékű közreműködéséért elismerésben részesítette Sándort. Az elismerést május elején Kiskunfélegyházán, a Katasztrófavédelem Szent Flórián-napi ünnepségén adta át Gál Szilvia, Orgovány polgármestere. Sándor ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy nemcsak az övé, hanem a szomszédé, és a gyorsan kiérkező körzeti orvosé is az érdem, hogy életben tudták kórházba szállítani a hölgyet azon az áprilisi napon.

Mi játszódik le egy ilyen szituáció során az életmentő fejében? – kérdeztük Sándort.

– Abban a pillanatban nincs idő gondolkodni, szinte gépiesen tettem, amiről úgy éreztem, hogy tennem kellett. Egy járt csak a fejemben, az, hogy segíteni tudjak, s csak az adrenalint éreztem. Nem mindennap érintkezik az ember a halállal, és ez igen felkavaró, sokrétű érzéseket szül. Nem az élethez, hanem a segítséghez való viszonyomat változtatta meg. Ha ne adja isten, ismét ilyen helyzetbe kerülnék, talán kicsit könnyebb lenne cselekednem, mindamellett, hogy ez sosem lehet könnyű. Talán erősebbnek érzem magam tőle – avatott be érzéseibe Sándor. Elárulta, hogy időnként eszébe jut az eset, és forgatja fejében a történések filmkockáit.

– Néha megfordul a fejemben az, ami történt. Akármennyire is igyekszem tudatosítani magamban, hogy ez munka volt, kivédhetetlen, hogy elérjen a lelkemig. Néha felmerül a kérdés, hogy mit lehetett volna másként csinálni, de abban a szituációban mindent megtettem. Az már nem rajtunk múlt, hogy a hölgy elment. Ezzel bizony együtt kell élni – zárta gondolatai Sándor.