A növények és a gazdák is megszenvedik az aszályt

Napról napra egyre nagyobb az aszály a Kiskunságban. Kecel környékén is szenvednek a növények. Igazán nagy eső jó egy hónapja hullott. Az meg akkora volt, hogy a városban és az ültetvények egy részén kisebb árvizet eredményezett. Úgy 60–80 milliméter hullhatott le. Ha ez öt alkalommal esik le a térségben, akkor ma talán nem ekkora a baj. Fejes Zalán, Tell Vilmos, Babenyecz Zoltán, Filus Péter és Herczeg Imre gazdák ismertették a helyzetet.

Herczeg Imre, akinek szántója és szőlője is van, azt mondta, hogy a tavaly júniusi jégeső hatását a mai napig nem heverte ki az a térség. Úgy 13 kilométer hosszan és 3-4 kilométer szélességben a szupercella akkor elpusztított mindent. Az állami kárenyhítési rendszerhez folyamodtak a termelők, de sokan nem, vagy csak alig kaptak valamit, ugyanis bár elverte a jég a termésüket, más parcelláikon maradt annyi termés, amennyi miatt nem voltak sokan jogosultak a támogatásra. 

A tavalyi jég kihatással van az idei termésre is, mivel jelentős sokkot kaptak a növények. 

Az idén jó, ha a bianca­parcellájában fél termése lesz. Jelenleg a talaj felső félméteres része sivatagi száraz, de lejjebb is kevesebb a nedvesség, mivel egy év alatt legalább 150–200 milliméternyi csapadék nem hullott le. Így nem tudott leszivárogni az esővíz az altalajba.

Fejes Zalán, akinek testvére és szülei is gazdálkodnak, azt mondja, hogy az aszály nagy probléma, de legalább ugyanekkora kérdés a termelési költségek emelkedése. Másfél éve 8500 forintért vette a műtrágya mázsáját, most ennek több mint a háromszorosát kell kifizetnie. A gazdák egy része erre képtelen, így nem kevés helyen a szőlő nem fog – részben a csapadék hiánya, részben a megfelelő tápanyag-visszapótlás elmaradása miatt – jó termést hozni.

Tell Vilmos azt mondta, hogy ezen nem is lehet csodálkozni, az elmúlt években borzasztóan alacsony volt a szőlő felvásárlási ára, 80-100 forint között alakult kilója, miközben reálisan 100 forint felett kellett volna értékesíteniük a gazdáknak. Lassan ott tartunk – fogalmazott –, hogy egy gombóc fagyi árából 3-4 kilónyi szőlőt lehet vásárolni. 

Az idén legalább 100-150 forintnak kellene lennie a felvásárlási árnak ahhoz, hogy érdemes legyen szőlőzni. Ráadásul sokszor csak a szüret napján értesül a gazda a szőlőárral kapcsolatban, azaz még tervezni sem tud, mondta.

A gond nemcsak a szőlővel van, hanem a hamarosan érő bodzával is lehet probléma, ha sokáig nem esik. Persze azt gondolná az ember, hogy könnyen megoldható a locsolás, mivel elég csak lefúrni valahol, aztán egy kút segítségével ki kell emelni a vizet. Az azonban nem egyszerű, az engedélyeztetések sok időbe és pénzbe kerülnek, illetve maga a kútfúrás sem olcsó. Fejes Zalán információi szerint egyméternyi fúrás ára 13 ezer forint is lehet.

Míg a régi öregek idején a 8–10 méter mély kútban mindig volt víz, addig ma már 30–40 méteres mélységben csak homok található. Azaz sokkal mélyebbre kellene lefúrni, az meg egy kisebb vagyonba kerül. Filus Péter az mondta, hogy a kutak vízmagasságát részben a Duna és a Tisza befolyásolja. Kecel–Tázlár környékén van az a határ, ameddig a Tiszának jelentős a hatása, de a folyam most igen alacsony, a kutakban emiatt nincs víz. Lehetne öntözni is, mivel a környéken folyik el a Duna-völgyi-főcsatorna (DVCS). A szocializmusban a Kiskőrösi Állami Gazdaság földjei Kecel környékéig lenyúltak, s ott több száz hektárt locsoltak a Duna vizével. Azaz egykor működött a rendszer, ennek ma már csak az emlékezete maradt meg, illetve a tudat, hogyha van állami akarat, akkor az aszály ellen lehet öntözőművekkel tenni. 

A DVCS-ből át lehetne emelni a keceli Bogárzó patakba is vizet, igaz, ehhez kellene néhány átemelő rendszer, de biztosan javítana a vízellátás helyzetén. Legalább ezt meg lehetne tenni, mondta végül Herczeg Imre.

Ha a jövedelmezőség csökken, leértékelődnek a földek

Hogy mit is lehetne tenni? A gazdák szerint az egykor működő csatornarendszereket fel kellene újítani. A gond az, hogy azok egy része be lett szántva, és elgazosodott. A csapadékvizet vissza kellene tartani megfelelő tározókban. Nagyon sok olyan terv készült már, amely a kérdés megoldása érdekében született, valódi, érzékelhető lépések azonban nem történtek az ügyben. 

Most már nem a 24. órában vagyunk, azon túllépett annak a bizonyos órának a mutatója. Tavaly is volt aszály, az idén is van. 

Ha a mezőgazdasági termelés jövedelmezőképessége csökken, akkor az leértékeli a földek árát, a gazdaságok eszközeinek az értékét, sőt a városi lakosság ingatlanjainak az értéke is zuhanni fog. De ha nem kell az ültetvények terméke, akkor mit lehet tenni? A sivatagi jellegű futóhomokot meg kell fogni. Lehet fát ültetni, de az 30 évig nem ad tűzifának megfelelő alapanyagot. Ráadásul a fával is vigyázni kell, mivel úgy viselkedik, mint egy szivattyú. Kiszívja a földből a nedvességet. Ezzel szemben a mezőgazdasági kultúrák minden évben hoznak termést, melyet a lakosság elfogyaszthat. Ez a termék-előállítási folyamat lesz nehezebb évről évre – mondták a gazdák.