A régi, jó fajták megmentéséről tanácskoztak a kunsági szőlészek és borászok Izsákon

Mi legyen a régi magyar szőlőkkel, azokkal a fajtákkal, amelyeket néhány évtizede sok ezer hektáron termesztettek, de mára a területük megfogyatkozott? Érdemes-e ezekhez visszanyúlni, és újra visszavezetni a piacokra? Erről a kérdésről egyeztettek a Kunsági Borvidék szőlészei és borászai pénteken, az izsáki városháza dísztermében. A téma fontosságát jelezte az is, hogy Feldman Zsolt agrárminisztériumi államtitkár is előadást tartott. 

Az apáink, nagyapáik idején igen népszerű Kövidinka, Ezerjó, Pozsonyi Fehér, Kadarka, vagy az Izsáki Sárfehér termőterülete mára lecsökkent. 

Nem azért, mert a minősége zuhant volna, hisz ma már a csúcstechnológiával rendelkező borászatok magasabb minőségben képesek elkészíteni az említett szőlőfajtákból a borokat. A gond az, hogy ezek a fajták vagy nem termeszthetők úgy, hogy azok kifizetődők legyenek, vagy nem fizetnek megfelelő hozammal. Feldman Zsolt államtitkár előadásában felvázolta a hazai szőlőterületeken termesztett fajták arányát.

Úgy tűnik, hogy a világfajták valamivel kevesebb területet foglalnak el a közel 60 ezres hazai szőlőskertből, mint a kimondottan magyar fajták. Hogy mit lehetne tenni az egykor kedvelt szőlőkkel? Csökkenteni kell a termesztési költségeket, erősíteni kell a lokalitás érzést a reklámozásuk során, illetve muszáj gépesíteni, mivel a munkaerő ára folyamatosan emelkedik. 

Feldmár Zsolt megjegyezte, hogy ma már a kisebb alkoholtartalmú italok a népszerűek, amelyek kevésbé savas jellegűek. 

Keresztes József, a Kunsági Borvidék titkára egy prezentáció keretében mutatta be, hogy a világfajta szőlők termesztése az elmúlt két évtized során 9013 hektárról 4241 hektárra csökkent a borvidéken. Velük párhuzamosan a Kövidinka 1070-ről 460 hektárra, az ezerjó 2649-ről 283-ra, az Arany Sárfehér 2634-ről 287-re, a Kadarka pedig 853-ról 92 hektárra változott. Velük szemben a Bianca és az Aletta szőlő termesztési felülete nőtt meg, amelyek nem tartoznak a minőségi borokat adó szőlők körébe. 

Mellettük szerencsére a közkedvelt Cserszegi Fűszeres 1534 hektárról 3018-ra, a Generosa 691 hektárra, míg az Irsai Olivér 475-ről 517 hektárra bővült.

Frittmann János a Kunsági Borvidék elnöke, vadkerti borász a tanácskozáson azt mondta: ma már nem lehet a régi szőlőkkel piacon maradni. Egy-egy tőkeerős borászat megteheti, hogy bemutatja a kadarkát, a kövidinkát az ezerjót is választékbővítés miatt. A családi borászatok a mai magyar fajtákat, az Irsai Olivért, a cserszegi fűszerest, vagy akár a Generosát vitték sikerre, de ott a fogyasztói ízlés találkozik a termésbiztonsággal, a minőséggel és a piaci megtérüléssel. Filus János a Kunsági Borvidék alelnöke, kaskantyúi szőlőtermesztő arról beszélt, hogy bioszőlőből készített Arany Sárfehér bor másfél évtizede országos aranyérmet nyert, mégsem tudott a piacra betörni ezzel a fajtával, se más régi magyar borral. Ezekkel akkor lehet a piacra kerülni, ha annak az árát a fogyasztó megfizeti, a szőlőtermesztő pedig tisztességes felvásárlási árat kap. 

Font Gábor vadkerti borász is hozzászólt a tanácskozáson, ő azt mondta, hogy 2006-ban készítettek először Kövidinkát, nagyon értékes a bor, de sok időbe és energiába telt, míg a lesajnált szőlőből készített nedüt a közönség is újra megismerte. 

A tanácskozáson elhangzott, hogy hatos hungarikum borcsomagokat kellene készíteni, amelyekben egy–egy üveg ára nem lehet ezer forintnál olcsóbb. Ebben a kartonban az Arany Sárfehért, a Kadarkát, a Kövidinkát, az Ezerjót, az Irsai Olivért és akár a Cserszegi fűszerest kellene elhelyezni. Így lehetne bemutatni a közönségnek, és visszahozni a fogyasztásba - az Irsai és a cserszegi mellett-  a régi, de jó ivású borainkat.