Háborognak a szőlészek, emelkedtek a termesztés költségei

– Az alacsony szőlőfelvásárlási árak állandó problémát jelentenek a térségben. Mi az oka, hogy rossz szájízzel szüretelnek évek óta a termelők?

– Egy kicsit távolabbról kezdeném a válaszadást. Nem magánszemélyként, hanem felelős tisztségviselőként nyilatkozom a Kunsági borvidék szőlőtermelői nevében, mint a Hegyközségi Nemzeti Tanács szőlészeti szekció küldöttje, a Kiskunsági borvidék alelnöke. A Kunsági borvidék vezetése ez év nyarán kétszer is egyeztetést kezdeményezett a térség meghatározó borászataival arról, mennyi szőlőt terveznek felvásárolni. A várható felvásárlási árakról csak érintőlegesen, vagy inkább csak elvi szinten esett szó. Az első megbeszélésen a szőlőtermelők nevében arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a tavalyi felvásárlási áraknál magasabb árakat tudnak elfogadni a termelők.

Sajnos az idén nem volt zöldszüret, ami generálhatta volna a magasabb felvásárlási árakat.

Mikor láttuk, hogy szükséges lenne a zöldszüret bevezetése, és ezt alá is tudtuk számokkal támasztani, addigra már nem volt lehetőségünk az igénylésére uniós forrásból. Július végén már olyan információt kaptunk, hogy egyes felvásárlók nemhogy árat szándékoztak emelni, hanem ellenkezőleg, árat akarnak csökkenteni.

– A költségek emelkedésének ellenére is?

– Augusztus elején a borvidék vezetése ismét egyeztetésre hívta a felvásárlókat, ahol konkrét számok hangzottak el arról, hogy a termelési költségek milyen drasztikusan emelkedtek az előző évihez képest. Például

a munkabér 20–50, a növényvédő szerek ára 8–15, a műtrágya 15–30, a gázolaj 15–20 százalékkal, és ezt mindenféleképpen be kell építeni a nettó felvásárlási árakba.

Jött a szüret, a termelőket értesítették, hogy a szőlő beszállítása előtt menjenek a felvásárlókhoz szerződéskiegészítést kötni, és közöljék a várható termésmennyiségüket. A kiegészítő lapon sem szerepelt a felvásárlási ár, ami teljesen szabálytalan. Senki nem mondott árat, csak a felvásárlás előtti napokban, vagy csak akkor, amikor reggel elkezdődött a szüret. Köztudott, hogy az illatos fajták mustjából exportálnak, így annak az ára már ismert volt a felvásárlók számára, mert ha nem, csak akkor tudjuk elfogadni, hogy az utolsó pillanatban kaptunk mi is árat.

– Mi volt a reakció?

– A fentebb leírtak hatására felháborodva kérték a borvidék hegyközségi elnökei egy megbeszélés összehívását. Ez megtörtént szeptember 17-én Kaskantyún, és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára is részt vett az ülésen.

– Mit kívántak elérni?

– A megbeszélésen sok minden felmerült, de a fő kérdés a termelőket megszégyenítő, gyalázatosan és indokolatlanul alacsony szőlőár volt. Az tény, hogy ekkora kiszolgáltatottságot, mint a szőlőtermesztőkét, más ágazatban szinte nem is tapasztalunk. A felvásárlási árat sohasem a mennyiség vagy a minőség, hanem a teljhatalmú felvásárló határozza meg.

– Mit tehet a hatóság?

– A hatósági mustfokolás jó hatással volt, de ez egyelőre még kevés. A hatóság részéről nem látszatra, hanem kézzelfogható intézkedésekre van szükség. Többen nem értjük, hogyha a 19–20 mustfokkal szüretelt minőségi borszőlőfajtákat – például a cserszegi fűszeres, a kékfrankos – 12–12,5 maligánfokkal palackozzák, akkor az úgynevezett tömegbort adó fajták – mint például a bianca, amelynek a szüret közepétől általában a 20 magyar mustfokot meghaladja a cukortartalma – hogyan csökkennek az elkészítés után 10,5–11 maligánfokosra. Ennek a tisztázása ismét hatósági feladat. Ezért a forgalomban lévő borokat – akár üveg, akár PET-palackosak – folyamatosan vizsgálniuk kell. Ebbe a hegyközségnek semmi beleszólása nincs, mert mi köztestület vagyunk.

– Kihez fordulhatnak a termelők segítségért?

– Mi jogkövető termelők vagyunk, egyértelműen csak a hatósági munkában bízunk, amelynek rendszeresnek és következetesnek kell lenni, mert a felvásárlók nem tekintenek partnernek bennünket. Ez nemcsak a borvidékünkre jellemző, hanem az ágazat összes szereplőjére. Hazánkban a borok minősítésére legalább kettő akkreditált laboratórium képes, ott vannak a hozzáadott anyagok kimutatására alkalmas műszerek. Ezekkel a műszerekkel a hazai forgalmazású borokat folyamatosan ellenőrizni kell.

– Mekkora felvásárlási összeggel lennének elégedettek?

– A második egyeztetésen elhangzott, hogy a szőlész-­borász béke minden évben pár forinton múlik. Borvidékünknek van két kiemelkedő szőlője, a cserszegi fűszeres és a kékfrankos. Kértük, emeljék legalább nettó 100 forintra a kilónkénti felvásárlási árát. Természetesen ez sem sikerült, ne csodálkozzunk, ha a területük tovább fog csökkenni, és nem jut a mustból exportra. Azt gondoljuk, a tisztességes haszon nekünk is jár, a felvásárlási árat a költségekhez kell igazítani. Az nem indok, hogy alacsony a bor értékesítési ára. Ezt ugyanis nem a szőlészek okozták, hanem a termék értékesítése során kialakult negatív árverseny következménye.

Borítóképünk illusztráció.