A családi gazdaságban találták meg számításukat a fiatalok is

A nagykőrösi Bacsó Mária családjában mindenki tudja: a mezőgazdálkodás más foglalkozásnál erősebb állhatatosságot követel. De akik beleszülettek úgy, mint ők, nem tartanak a másokat elriasztó küzdelmektől. A boldogulás bizonyossága adja az újabb erőt, amikor széttekintenek gonddal művelt birtokukon.

A 80-as, 90-es években már kevés földművelő család képzelte a termőföldet gyerekei jövőjébe. Bacsóék legfiatalabbjai is tanultak másféle mesterséget, úgy gondolták, egyelőre máshol jobb egzisztenciát teremthetnek maguknak. De a családi hagyományba vert gyökereiket a városi élet sem tudta elszakítani. Mária és öccse, Dénes visszatértek a tanyára.

– A helyi Toldi iskolában élelmiszer technológusként végeztem, majd dolgoztam a Bonduelle konzervgyárban, csokoládégyárban, élelmiszer-vizsgálóban, de mindvégig azt éreztem, hogy egyik terület sem az én igazi hivatásom. Öcsém sem érezte magát jól kőműves-, szobafestőszakmájában, inkább traktorozni akart. Szinte húzott vissza bennünket a tanyasi élet. Orvosasszisztens édesanyánk Bacsó Dénesné Marika is megértette ezt a vonzódást, s bizonyára korán elment édesapánk, Bacsó Dénes is a gazdálkodásra biztatott volna minket – sorolta a múltat Mária.

Mint mondta, 2015-ben érkezett el az a nap, amikor döntöttek: a kertészet lesz a jövőjük. Forrás is kínálkozott ahhoz, hogy könnyebb legyen számukra az indulás.

– Megragadtuk a lehetőséget a Fiatal Gazda Pályázaton. Negyvenezer eurót kaptunk, ez úgy 10 millió forintra rúgott. Mondanom sem kellene, hogy ez a pénz a pályázatban vállalt több mint fél hektár fóliaházas zöldségtermesztés üzembe állításához kevés volt, csak a fóliákra futotta. A villanyáramot is akkor vezettük be, gépek is hiányoztak, úgyhogy sok pénzt kellett még előteremteni saját erőnkből. Jelenleg ott tartunk, hogy a hideghajtatás mellett egy hektáron kápia paprikát is termesztünk, öt hektáron pedig gabonaféléket.

Azóta szakmai körökben híre ment: a hajtatásos uborkával elérték a négyzetméterenkénti 30 kiló termést.

Az április elejei majd a júliusi ültetésű uborka adja ezt a hozamot, ami így is figyelemre méltó. Mária büszke is rá, de nem titkolja azt sem, hogy az első évek bizony aggodalmakkal teltek náluk.

– A sikeres pályázat azt jelentette, hogy mindenképp nyereséget kell termelnünk ahhoz, hogy a támogatást megtarthassuk. Éreztük a nagy terhet, beláttuk azt, hogy a régi szemlélettel, technológiával nem tudunk hatékony kertészetet teremteni. Ezért felkértük szaktanácsadónak Kósa István helybeli agrármérnököt, aki saját gazdaságában évtizedek alatt magas színvonalra emelte a hideghajtatást. Útmutatásai alapján értük el a hajtatás kellően jövedelmező szintjét. A világjárványban újabb akadályt láttunk.

Megnyugtató azonban, hogy terményeink hazai és külföldi értékesítésének eddig nem volt komoly akadálya.

Szaktanácsadójuk azt mondja, a Kálmán hegyi gazdaság példa lehet a kezdőknek. Berendezéseivel, technológiájával, a növényeit szerető gazda szemléletével túlhaladták a régi kertészek eredményeit. A Toldi iskola oktatói is úgy vélték:

a leendő kertészek jó útravalót szerezhetnek a Bacsó-birtokon.

– Nyaranként több kertésztanulót küld hozzánk az iskola, tanulni a gyakorlati munkát. Örülünk, hogy átadhatjuk nekik mindazt, amit mi tanultunk másoktól és saját tapasztalatunkból. Sajnáljuk, hogy a fiatalok közül ma már kevesen vállalják a miénkhez hasonló életmódot. Persze, pusztán a szándék ide nem elég, jó gazdalélek is kell hozzá, hogy belássa valaki: a földművelés létalap, tisztességnek érezhetjük – mondta Bacsó Mária.