Csökkent a méhészet jövedelmezősége Soltvadkerten

A fiatalabb méhészek, akiknek más – jobban fizető – szakmájuk van, felhagynak a méztermeléssel. Haskó László soltvadkerti méhész szerint az alacsony felvásárlási árak teszik tönkre az ágazatot. Egy városi legenda szerint Albert Einstein azt mondta: ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség csak négy évvel éli túl.

A kijelentésnek hiteles források között nem lehetett nyomát találni, az viszont tény, hogy egyre aggasztóbb a méhek megmagyarázhatatlan pusztulása. A világ talán leghasznosabb élőlényei a parányi kis zümmögők. A terméshozamok több mint nyolcvan százaléka, valamint az európai élelmiszer-termelés 75 százaléka függ a méhek beporzásától. A kis rovarok nélkül nem teremne elegendő gyümölcs, zöldség, napraforgó vagy akár repce sem idehaza.

Az utóbbi néhány évben egyre többen hagynak fel a méhészkedéssel. Ezt erősíti meg Haskó László soltvadkerti méhész is, aki több mint fél évszázada méhészkedik.Több mint háromszáz családot gondoz, ő a Méhészek Fe­jér Megyei Egyesülete Soltvadkerti Klubjának a vezetője. A soltvadkertiek mellett kiskunhalasiak, pirtóiak, kiskőrösiek, tabdiak, akasztóiak alkotják a szervezetet, amelynek több mint hatvan tagja van. Mint mondta, a 25–55 év közötti kollégák közül egyre többen hagynak fel ezzel az ősi hivatással.

Ha van jól eladható szaktudásuk, akkor inkább elmennek napi nyolc órás munkát vállalni. Az biztosabb jövedelmet hoz, mint a zümmögőkkel foglalkozni. Tavasszal-nyáron állandóan ki kell települni, emellett figyelni kell a méheket, amelyek igen érzékenyek az időjárásra is. A szakember azt mondta, hogy a legnagyobb gondot a kínai és az ukrán mézimport jelenti. A keleti mézdömping miatt a korábbi árak a mélybe zuhantak. Míg évekkel ezelőtt a vegyes virágméznek nagy tételben 750 forint volt az ára, ma csak 500 forint. A boltban vásárolható mézár pedig ennek éppen a háromszorosa.

Ami még bántja a magyar méhészeket: nagy sok féle terméket (akác, hárs, napraforgó, repce, gesztenye, fenyő, facélia, vaddohány, gesztenye, stb.) állítanak elő. Ezeket azonban sok esetben vegyes mézként vásárolja fel a nagykereskedő, holott mindegyik fajtának megvan a szervezetre gyakorolt előnyös hatása.

A keceli Bóna Zoltán is megerősíti Haskó László álláspontját. A keceli méhész két évtizede dolgozik együtt az apró zümmögőkkel. A császártöltési Vörös Mocsárban – amely a nemzeti park területéhez tartozik – gondozza 350 méhcsaládját. Ő azt mondja, hogy ma már a fiatalok nem, vagy csak kevesen vágnak bele a méhészetbe. Annak ellenére, hogy azok a támogatások, adókedvezmények, amelyek a szektorban megjelennek, biztatónak tűnnek. Ugyanakkor a legnagyobb gondot kellene megoldani.

A kontinenst elárasztó ukrán és kínai méz minősége megkérdőjelezhető. Ez nemcsak leveri az árakat, de a magas minőségű élelmiszer presztízsét is rontja. A gondokat az is tetézi, mondja a méhtenyésztő, hogy az elmúlt években a rovarokra pusztító csávázószereket használtak azokon a földeken, amely mellé a méhészek a kaptárakkal kitelepültek. Illetve az atkák is felszaporodtak, amelyek ellen ma már másként kell védekezni, mint akár nyolc-tíz éve.

A hanyatlást meg kell állítani

Nagy István agrárminiszter egy múlt heti kecskeméti szakmai fórumon érintette a méhészek válságát. Bejelentette, hogy az ágazat stratégiai jelentőségű, ezért az Agrárminisztérium minden eszközzel próbálja a méhészek munkáját segíteni. Ennek érdekében vezetik be a méhészeti termékek értékesítéséből származó bevételek utáni személyi jövedelemadó-mentességet. A kormány az idén méhcsaládonként a korábbi ötszáz forintról ezer forintra emelte a méhállomány egészségügyi kondíciójának megőrzéséhez igénybe vehető támogatást. Emellett a méhcsaládonkénti ezer forintos megporzási támogatásra adhatnak be igényt idén a méztermelők. Magyarországon húszezer tonna mézet állítanak elő, ebből hivatalosan hétezer tonnát fogyasztunk el.