2022.08.25. 15:32
Küzdelem, gyász, majd a csoda: anyatejével táplálja örökbe fogadott kisfiukat a majsai édesanya
Egy fiatal majsai házaspár már évek óta szeretett volna gyermeket. Sikertelen fogantatások után úgy döntöttek, hogy jelentkeznek örökbefogadó szülőnek. Viktória azonban időközben várandós lett, ám tavaly októberben kislányuk halva született. Viki és férje Norbert öt év várakozás után kapta az örömhírt: született egy egészséges kisfiú, akit örökbe fogadhatnak. Medárdot két nap múlva már a karjukban tarthatták. Vikinél egy tudatosan választott módszer révén már korábban megindult a tejtermelés, így anyatejjel táplálhatja Medit. A megható és csodálatos történetüket Sántáné Gerse Viktória osztotta meg.
Sántáné Gerse Viktória és férje, Norbert a kisfiukkal, Medárddal
Fotó: Tapodi Kálmán
– Teljesen átlagos család vagyunk. Szerelmesek lettünk, összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy szeretnénk gyerekeket. Aztán máshogy hozta a sors. Sok év várakozás, kivizsgálások és két lombik után úgy döntöttünk jelentkezünk örökbe fogadó szülőknek. Mindig is tudtuk, hogy nagy családot szeretnénk, nem számít miként érkeznek a gyerekek a családba – mesélte Viktória.
– Négy éve vártunk már az örökbefogadási listán, a sor elején voltunk, amikor terhes lettem. Ekkor ismertem meg védőnőnket Savanya-Szabados Andreát, aki végig nagyon segítőkész volt és tanácsokkal látott el, segített bármi kérdésem merült fel. Meséltem neki, hogy attól függetlenül, hogy terhes lettem, továbbra is szeretnénk örökbe fogadni. 2021 októberében egy teljesen problémamentes várandósság 27. hetében kislányunk sajnos halva született. Teljesen egészséges volt, megtekeredett a köldökzsinór, feltehetően ez okozta a problémát. Tejapasztó gyógyszereket kaptam, majd 6 hét szülési szabadság után 2021 decemberében visszamentem dolgozni a régi munkahelyemre. Közben jártam gyászfeldolgozásra és próbáltam összekaparni magam a veszteségek után.
– A fájdalom és gyász mellett sem adták fel a reményt...
– Öt éve, amikor komolyabban elkezdett foglalkoztatni az örökbefogadás, olvastam több fórumon, hogy lehetséges örökbe fogadott babát szoptatni annak is, aki sosem szült még, mert számos fejlődő országban, természeti népeknél az elárvult, vagy örökbe fogadott csecsemőt rokon, vagy idegen szoptatja. Felvettem a kapcsolatot W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadóval, aki gyakorlati tanácsokkal látott el és megbeszéltük, ha aktuális lesz személyesen fogunk találkozni és átbeszéljük a részleteket.
Idén januárjában azt tapasztaltam, hogy még mindig van minimális mennyiségű anyatejem, ami eléggé meglepett. Nem tudtuk pontosan mennyi idő lehet az örökbe fogadásig, de azt beszéltük a férjemmel, hogyha lehetséges újraindítani a tejtermelést akkor miért ne próbáljam meg.
Ekkor ismét felkerestem Renátát, elmeséltem neki a történetünket.
Kezdetben két fő tényező határozza meg a szoptatás sikerességét: a megfelelő hormonszint mellett rendszeres inger érje a mellet. Márciustól kezdve a tanácsadó javaslatára napi 4-5 alkalommal használtam elektromos mellszívót, ügyelve arra, hogy 6 óránál ne legyen hosszabb szünet a fejések között, bízva abban, hogy hamarosan sorra kerülünk.
– Aztán idén megtörtént a csoda…
– Közel öt év várakozás után, májusban egy szürke, esős napon munkából hazafelé tartva érkezett meg a várva várt hívás: „született egy kisfiú, egészséges, alig néhány napos, szeretnénk megnézni?” Mondanom sem kell határtalan volt a boldogságunk. Férjemmel átbeszéltük a részleteket és két nap múlva már a karunkban tarthattuk őt. Olyan tökéletes volt, tudtuk, hogy nekünk született, nem is volt kérdés. Ekkor megkértem az osztályvezető orvost, hadd maradhassak bent vele, mert szeretném szoptatni. Látszott a meglepődés az arcokon, de szerencsére nem zárkóztak el a kérés elől. Covid-teszt után a kórház történetében először megengedték, hogy pár napot bent tölthessek vele a kórházban, amíg a gyámügy előkészítette a hivatalos papírokat. Egy laktációs szakember segített az első mellre helyezésnél.
Mindannyian meglepődtünk, hogy mennyire ügyes a fiunk és egyből tudta mi a dolga, annak ellenére, hogy közel két hétig cumizott és cumisüvegből tápszerrel etették.
Különböző szoptatási pózok sokat segítettek az elején, később, amikor már 2-3 hónapos volt a fiunk már szoptatós párnára sem volt szükség, legtöbbször fekve szoptattam őt. Eleinte bizonytalan voltam, hogy talán nincs elég tejem és 30-60 ml tápszert adtam pótlásként. A fejések alkalmával korábban azt láttam, hogy pont annyi tejem van, mint amennyire a gyereknek szüksége van. Ekkor felvettem a kapcsolatot ismét Renátával, aki megnyugtatott, hogy olyan nincs, hogy „kiürül a mell”, ugyanis a tejtermelés ugyanis a kereslet-kínálat elvén működik: minél több fogy, annál több termelődik. Sosem idő alapján szoptattam, mindig figyeltem a kicsi igényeit. 6 hetes korára már kizárólag csak anyatejet kapott és szépen gyarapodott.
– Kevesen vállalták volna, hogy a nyilvánosság elé tárjanak egy ilyen történetet. Miért döntöttek így?
– Rengeteg támogatást kaptunk a környezetünktől amiért rendkívül hálásak vagyunk. Fontosnak tartom, hogy megosszam a történetünket, ezáltal ösztönözve másokat is. Ha nekünk sikerült, bárkinek sikerülhet! Az újszülötteknek két-két és fél hónapos korig rendkívül erős a szopási ösztöne, ezért ebben az időszakban rendkívül jók az esélyeink akár az újrakezdésre is. Megfelelő szakemberek támogatásával és család és barátok segítségével sokat tehetünk a sikeres szoptatásért. Én mindenkit erre bíztatok, higgyétek el, megéri!
A hétköznapi hősök köztünk élnek
Sántáék nem mindennapi történetére a kiskunmajsai védőnők irányították rá a figyelmet. A védőnők a szoptatás világhete alkalmából kiemelten foglalkoztak az anyatejes táplálás fontosságával, annak népszerűsítésével. Béresné Tóth Mária védőnő elmondta, hogy a várandós kismamákat, szoptató anyukákat kis ajándékcsomaggal, személyre szabott előadással is köszöntötték.
– A WABA, a Szoptatást Támogató Szervezetek Világszövetsége idei jelmondata: „Állj ki a szoptatásért, oktass és támogass!”. Mindannyiunk számára nagyon fontos, hogy a várandósokat felkészítsük, a csecsemős anyukákat megerősítsük, biztosítsuk a szoptatást támogató környezetet a családok számára. Tudjuk, hogy a hétköznapi hősök köztünk élnek. Vikiék történetét ezért is szerettük volna, ha mások is megismerik, abban bízva, hogy ebből is erőt tudnak meríteni azok, akiknek sikertelen volt az eső szoptatása, de még sikerülhet a második vagy harmadik babájuknál – reménykedett Béresné Tóth Mária.
A napokban Viki és Medi is jártak a majsai védőnőknél, akik virágcsokorral és emléklappal is köszöntötték őket.
