Piukovits Panna számára örök élmény marad a Tündérszépek szépségverseny

– Miért jelentkeztél a versenyre?

– Tavaly voltam végzős és sajnos a koronavírus miatt számos meghatározó eseményről kellett lemondanom, mint például a szalagavató vagy a ballagás. Akkor online oktatás zajlott, így az osztálytársakkal és a barátaimmal sem tudtam személyesen találkozni. A versenyre való jelentkezés először csak egy jó kalandnak indult és egy kicsit bíztam abban, hogy ez az új lehetőség ha nem is pótolhatja, de valamelyest kitölti a lelkem mélyén kialakult űrt. Az is motivált, hogy talán betekintést nyerhetek a szépségversenyek világába, részt vehetek fotózásokon, megismerhetek új embereket. Úgy éreztem, nincs mit vesztenem, de egy élménnyel mindenképpen gazdagabb lehetek.

– Mesélj, milyen volt a szépségverseny a fotózástól a táborig, egészen az eredményhirdetésig?

– A verseny első fotózása Kecskeméten volt, ami nagyon jó hangulatban telt. Igazából már akkor úgy éreztem, ha esetleg több nem is jutna nekem a versenyből, már megérte. Minden pillanatát élveztem és ez nagyban köszönhető a stábnak! Az ott készült képek alapján tudtak rám szavazni a verseny alatt. Számomra rendkívül izgalmasak voltak a fordulók és legnagyobb örömömre egészen a döntőig jutottam. A tábor előtt – a többi lányhoz hasonlóan – rólam is készítettek egy bemutatkozó videót, ahol kicsit jobban megismerhettek. Leginkább a tábort vártam, hogy végre kibújhassak az online térből és személyesen is találkozhassak a lányokkal és a mentorokkal. Nagyszerű három nap volt, tele programokkal és élményekkel. A döntő volt a hab a tortán. Egy egész napos program volt tele rengeteg izgalommal. 

Számomra örök élmény marad! Csodás sminkeket és frizurákat viseltünk, a ruhákról nem is beszélve...

– Sok lány még tanul és lehet fél jelentkezni a versenyünkre, hiszen nem tudja, hogyan hat mindez a tanulmányaira. Te éppen tavaly érettségiztél, mesélj kérlek, össze tudtad egyeztetni a versenyt és az iskolát? 

– Egyáltalán nem okozott gondot a tanulás szempontjából. Sőt, inkább plusz motivációt is adott a verseny. Az első fotózásra érkezésem volt kicsit „izgalmas”. A művészeti iskolában nagyon szigorúan veszik a balettórákról való hiányzást, ezért csak miután véget értek az óráim, csak azt követően tudtak elindulni a szüleimmel Pécsről Kecskemétre, a fotózás helyszínére. Nagyon kellett igyekeznünk, hogy időben meg tudjak jelenni a megbeszélt helyen, így a frizurám és a sminkem is útközben, az autóban készült. A felkészítő tábort pedig nyáron rendezték meg, így az sem vett el időt az iskolából.

– Szereztél új barátokat?

– Nem számítottam rá, de az online szavazás alatt rengeteg bajai embertől, baráttól, ismerőstől és rajtuk kívül még másoktól is számtalan kedves szót, bátorítást és gratulációt kaptam. 

Hihetetlen jó érzés volt tudni, hogy ilyen sokan támogatnak a versenyen. 

A siófoki táborban megismert „riválisaim”, nagyon kedvesek és közvetlenek voltak. Úgy gondolom, hogy ott egy nagyon jó kis csapat alakult ki. Sajnos a nagy távolságok miatt nehéz összehozni találkozókat, de van egy-két lány, akikkel jól megértettük egymást és továbbra is tartjuk a kapcsolatot.

– Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb?

– Ezen a versenyen megtapasztaltam, hogy mennyi munkával jár egy fotózás vagy egy forgatás. Sokszor nehéz és fárasztó, de úgy gondolom, mindenképpen megéri. Megerősített kaptam abban, hogy ezt a világot valóban szeretem és tényleg nekem való lenne. Továbbá rájöttem, hogy mennyire fontos a kapcsolatépítés. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk nem elég csak magunkra számítani, csapatban kell dolgoznunk. Nem árt, ha vannak ismeretségeink, akikre adott esetben számíthatunk és ők is ránk.

– Milyen visszajelzéseket kaptál a versenyen? Hogy hatott mindez az életedre, az önbizalmadra?

– Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a lányoktól, a mentoroktól és a stábtól is. Minden egyes kis dicséretre a mai napig emlékszem. Nagyon jól estek a támogató szavak, úgy hiszem, ennek is köszönhető, hogy erősödött az önbizalmam, sokkal elfogadóbb lettem magammal szemben. Segített abban, hogy a hibáim mellett az erősségeimet is meglássam mind a külsőt illetően, mind pedig a belső értékek tekintetében is.

– Milyen érzés visszagondolni a versenyre?

– Vegyes érzéseim vannak. Egyrészről nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem a versenynek és megismerhettem rengeteg új embert, de ugyanakkor szomorú is vagyok, hogy már vége. Hiányzik a verseny sajátos hangulata, a szép ruhák, a fotózások, a beszélgetések, a találkozások izgalma. Hálás vagyok mindenkinek, aki valamilyen formában támogatott, bátorított ezen az úton és hozzájárult a sikeremhez. Külön szeretném megemlíteni Vuity István bajai mesterszabót, akinek ruhakölteményei a fotókon és a rólam készült bemutatkozó videóban is láthatóak voltak. 

Bár azt mondják, nem a ruha teszi az embert, mégis úgy gondolom, hogy csak a személyiséggel harmóniában „komponált” ruha az, ami a viselőjét igazán vonzóvá, széppé teheti.

Az út a döntőig és maga a döntő napja, örök élmény marad!

– Mit gondolsz, miért jó ez a verseny?

– Jól szervezett és rendkívül színvonalas. Továbbá, ki ne vágyna arra, hogy alkalmanként, akár egy kis időre is kiléphessen a szürke hétköznapokból és valami különlegesben lehessen része? Ez verseny is egy jó lehetőség erre!

– Mit tudnál mondani azoknak a lányoknak, akik még haboznak, miért jelentkezzenek a Tündérszépek szépségversenyünkre? 

– Ne habozzanak, csak vágjanak bele! Semmi vesztenivalójuk nem lehet. Ez egy jó lehetőség, hogy kitáruljon előttük egy új világ. Viszont fontos a megfelelő hozzáállás is. Én már a kezdetektől fogva igyekeztem a helyén kezelni a dolgokat, a cél nem a győzelem, a korona elnyerése volt, hanem maga az élmény, valami új izgalmának a megélése. És az, hogy eljutottam egészen az országos döntőig, már valóban álomszerű!

Ne tétlenkedj, jelentkezz még ma!

És hogy kiből lehet az ország Tündérszépe?

Erről Kárpáti Rebeka, a Tündérszépek háziasszonya – aki mentorként segíti majd a jelentkezőket –, és Molnár Irina, a Mediaworks Hungary Zrt. lapigazgatója beszéltek a TV2 Mokka című műsorában.